Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Puskely Mária: Néhány adat a magyarországi szerzetes-képhez
„Kontempláció: szemlélődő életmód, teljesen Istennek, az elmélkedő imádságnak szentelt életforma"; „olyan irányzat a szerzetesi mozgalomban, ill. a keresztény életben, ahol az emberek fokozottabban az imádságnak és az elmélkedésnek szentelik életüket" (IV. é. teol.); „a szerzetes kiüresíti önmagát és a csendben befogadja Istent. Belép Isten dicsőségébe és csodálja Isten fölségét és lényét. Békét teremt önmagában és engedelmeskedik Isten indításának"; „a szerzetesek olyan életmódot valósítanak meg, amely az egyéni szemlélődésre, elmélyülésre épít. Naponta meghatározott órán át folytatják szemlélődésüket" (a IV. közgazd. szakközépiskolás válasza); „szemlélődés — az összes monasztikus rend"; „szemlélődő, elmélkedő lelkiség, gyakorlat, a nép körében nem folytat tevékenységet"; „elmélkedés, Isten igéjében való elmélyedés"; „szemlélődve imádkozás, a gyakorlatban kemény fizikai munkát jelent!"; „elmélyülés Istenben"; „elmélkedés, gondolkodás és imádkozás, hogy közelebb kerüljünk Istenhez"; „szemlélődés, a világtól való elvonulás, a kizárólagosan Istenre való figyelés"; „szigorú szemlélet"; „A con- templatio az, ami a XX. században a kétezeréves katolikus egyház végét jelentheti". Két hallgató nem tudott semmiféle választ adni. Szinte mindegyik válaszban megcsillan valami a valóságból, ami a fiatal számára valami titkot, békét, természetfelettit sejtet. Megindító, ahogyan próbálnak szembesülni ezzel a számukra oly kevéssé megmutatott világgal. A szemlélődés mint az emberi szellem egyik legmagasabbrendű tevékenysége, minden kétséget kizáróan, vonzást gyakorol rájuk. Csak akadjanak valakire, aki segít nekik az alaplépéseknél! A további válaszokban az elhangzott két szemeszterre reflektáltak, ill. felsoroltak olyan könyveket, filmet stb., amelyek alapján valami fogalmat alkothattak maguknak a szerzetesekről, a szerzetességről. Két kivételtől eltekintve olvasottságuk — beleértve a magyar irodalom olyan műveit, mint az Isten rabjai, Boldog Margit, Julianus barát — a minimális. Amit kiemelkedően értékeltek „A szemléltető bemutatás", „összefogott, rendszeres szemlélet", „az érzelmektől nem mentes előadásmód, hiszen ez olyan téma, mely teljes egészében kívánja az előadó jelenlétét az előadásban". „A rend lelkiségét is meg lehetett ismerni, nem csupán történetét". „Jó volt, hogy az előadók rendjük ruhájában jelentek meg"; „örültem, amikor egy rend ifjú tagjaiból is hozott magával." A megnyilatkozásokból kiviláglik, mennyire igénylik, túl az objektív történelmi információkon, a „vizuális ismeretközlést" (video-film, diapozitívek, rendi ruha, képek); a többség kívánta és értékelte az illető szerzetes személyes tanúságát, azt a többletet, amit egy „idős, bölcs" szerzetestől ab ovo elvárnak Jóllehet nem takarékoskodtak a bíráló megjegyzésekkel sem — változó színvonal, erőltetett katekézis, quasi „toborzás", a magyar vonatkozások gyakori hiánya —. összességében hasznosnak ítélték a két félévnyi szakkollégiumot. Ezek a nyitott szellemű fiatalok keresők. Az identitásválsággal küszködő magyar társadalomban próbálják kialatótani saját önazonosságukat, szellemi-lelki arculatukat. Hetenként másfél órát fordítottak arra, hogy ismerkedjenek a társadalom egy évtizedek óta elfelejtett, elfeledtetett, antik lomként kiszuperált csoportjával, a szerzetesekkel. Látni akarják őket, ismerni lelkiségüket, történetüket, a magyar történelem során betöltött szerepüket Több millió kortársukra is gondolva csak ezt mondhatjuk: nyitottságuk kötelez, keresésükben, kérdéseikben Isten kihívását kell meghallanunk. Ma, 1992-ben, mi, magyar szerzetesek: milyen válaszokat adunk? Ismerjük-e igazán saját önazonosságunkat? Merünk-e „Isten jele" lenni, láthatóan és hallhatóan? Vállaljuk-e azt a karizmát, hogy Isten primátusáról, elsőbbségéről tanúságot tegyünk? Merünk-e azok lenni, akik vagyunk: prófétai szó, tanúságtétel az egyházban? Isten eljövendő, de már jelenlévő országának képviselőiként tudjuk-e hirdetni Isten Örömét? Az egyetlen igazi Örömhírt? A magyar társadalom, az ifjúság elvárásaiban Isten kéri elkötelezett válaszunkat. 56
