Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Puskely Mária: Néhány adat a magyarországi szerzetes-képhez

gának polgára, aki magát teljesen Istennek ajánlotta, s így él mai világunkban közöttünk. Nem az egyházi hierarchia része (pápa, püspökök, papok). Nem embergyűlölő, nem ingyen munkaerő" (L éves).

„Aki lelkében és testében is teljes mértékben Istennek él, Isten tölti ki teljes lényét, olyannyira, hogy nincs szüksége az emberek közötti „hagyományos" kommunikációra, hogy az emberekkel kapcsolatba kerüljön, hiszen Istenben látja viszont és érti meg az emberek világát" (IV. éves). — „Aki erre érez elhivatottságot, és úgy érzi, hogy ebben a formában képes leginkább kibontakoztatni képességeit" (II. éves). — „Aki vállalja Jézus életét, tanításait, képes arra, hogy magányában átadja magát Istennek: tökéletes boldogságban és harmóniában él ezáltal" (II. éves). — „A szerzetes nem más, mint Isten országának a jele, Isten eszkatologikus eljövetelének hirdetője és jele. Olyan keresztény, aki arra kap meghívást, hogy cölibátusban élje életét, mindezt Isten szeretetéért vállalva. Isten által konszekrált férfi vagy nő" (Közgazd. szakisk. IV. o.). — „Aki a világtól elvonulva szigorúbb, zártabb életformában élve, még inkább Istennek szenteli életét" (IV. éves te- ol.). — „Prohászka Ottokár szavaival válaszolnék: Nem böjtölő és imádkozó keresztényekre van szükségünk, hanem olyanokra, akik Krisztus leikével együtt és nevében élnek" (I. éves teol.). — „Aki az evangéliumot a legteljesebben éli meg itt a földön. Isten jele a világban" (I. éves teol.). —

Végül egy válasz, ami kétségbe vonja magának a kérdésnek a jogosultságát: „Ki a keresztény szerzetes? Nem igazán értek egyet a kérdés megfogalmazásával. Ez egy merev, lexikonszerű választ sugall. Inkább ez lenne első kérdésem: ki a keresztény ember? Igaz, hogy ez egy történelmi előadássorozat, de a ma egyetemistáinak a történelmi adatok, lexikonszerű tudása helyett inkább gondolkodásra, keresztény életszemléletre lenne szükségük..."

A válaszokban az „Isten jele", a „más-ság", a „teljesség", „kizárólagosság" és — érdekes módon! — a „boldogság" fogalmai jelennek meg leggyakrabban. Megjelenik a „vallás-ideológia" nézet is, s a szerzetes sem más, mint egy idea megszállottja.

A fogadalmakra vonatkozó 2. kérdésre általában kielégítő volt a válasz, ilyesféle hozzátételekkel:

„A szerzetes Isten jegyese, ennek egyházjogi köteléke a szerzetesi fogadalom." — „Egy élet megszentelésének első lépcsőfoka." — „Végső, illetőleg visszavonhatatlan válasz." — „Isten elfogadása, illetőleg befogadása, amennyiben fogadalmat'tesz az Istenben való feloldódásra, odaadásra, elfogadja, hogy Isten neki szenteli magát" (valószínűleg csak a fogalmazás rossz, nagyjából jót gondolt, bár nem nevezte meg a hármas fogadalmat). — „A természetes emberi állapotokat kialakító tényezőkről való lemondás". — „Tisztaság, engedelmesség, alázat." — „Fogadalom a teljesen Istennek szentelt életre."

Egy hallgató nem tudott választ adni.

Rendalapítókat valamennyien megneveztek, legalább négyet-ötöt. A „Regulával" kapcsolatban szabatos adatokkal szolgáltak: „Életközösségi szabály, vezérfonal"; „a szerzetesi élet alapszabályai"; „szabályzat"; „egy szerzetesrend alapvető szabályzata"; „a szerzetesi élet szabályainak összessége"; „a szerzetesek közösségi életét szabályozó törvények gyűjteménye"; „a szerzetesi életformát szabályozó törvények a kolostorokban, monostorokban"; „egy-egy rend alapítója által kidolgozott szabályzat, ami a rendtagok életére, a rend szervezetére vonatkozik"; „a rend saját, belső törvényei"; „az a gyűjtemény, amelyet egyes rendalapítók kötelező életformaként a rendtagok számára eszményként előírtak."

Szinte valamennyien hivatkoztak Szent Benedek Regulájára, ill. a nagy Regulák valamelyikére.

A 6. kérdéssel azonban mindenki gondban volt. Pedig a kérdés a lehető legegyszerűbben így hangzott Mi a kontempláció? Azzal a kéréssel megtoldva, hogy ne elégedjenek meg a szó lefordításával. íme néhány szemelvény:

55