Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Meghalt? - Visszatért? - Vélemények az újraélesztettek vallomásairól
Boda professzor most a másik jelentős gondolatra tér át: Hosszasan tanulmányoztam Moody könyvét, csak dicsérni tudom, hogy egyes orvosok ellenállásával megküzdve óriási „leletanyagot" gyűjtött a reanimáltakról már az újraélesztés módszerének kezdetétől fogva. Majd filozófiai és etikai tanulmányai mellé, melynek már professzora volt, éppen a fenti kutatásai miatt szerezte meg utólag az ideg- és elmeorvosi (pszichiáteri) szakképesítést. A leírások hitelességét saját személye biztosítja. Aki kritikusan és előítélet mentesen olvassa könyvét, az láthatja, hogy milyen „sokváltozóval" dolgozott: megszólaltatott egyszerű embereket és tanultakat, ilyen tapasztaláson átesett orvosokat, természettudósokat. Határozottan kijelenti, hogy „esettanulmányaival" nem bizonyítani akarja a túlvilági életet — akár a lélek halhatatlanságát, az ember „szellemi testét", vagy a „világiélekben" való hitet —, hanem azt rábízza az olvasóira. Elisabeth Kübler-Ross, a haldoklás fázisainak kutató orvosa elismeri Moody bátorságát. Megállapítja, hogy tapasztalatai megegyeznek saját kutatásaival, amelyek egyre világosabban utalnak a többezer éves felfogásra. Sem Moody, sem a magam felfogásainak megalapozásában nem mellőzhetem a történeti visszapillantást, amire itt csak utalni tudok. A Krisztus utáni VIH. századból való Tibeti halottaskönyv a „jó halál művészetét" tanítja: A haldoklót idejében készítsék fel az „új világra", ahol mások lesznek a törvények. Ne siránkozzanak előtte, hanem inkább segítsék, hogy el tudjon szakadni a földi-testi igényektől, érzelmektől. Könyörögjenek a könnyű haláláért. Egyébként a tibetiek által jól megfigyelt szakaszai a meghalásnak megdöbbentően hasonlítanak az újraélesztettek tapasztalataihoz. Az ősi könyv szerzői kérik, hogy amikor közeledik a haldokló a Fényességhez, könyörögjön hozzá a hátramaradottakért. A különféle — egyiptomi, mexikói stb. — kultúrák túlvilágra utaló emlékeit itt mellőznöm kell, viszont utalhatok Platón és az ót követő Beda Venerabilis leírásaira. A Szentírásból, amely magába foglalja az emberiség őstapasztalatát is, két eseményt emelnék ki: az Ószövetségből az en-dori halottlátó asszony esetét, aki elmondja, hogy szellemi testben egy öregembert lát felszállni a földből. Az asszony közvetíti a próféta Saulhoz intézett szavait: „Mivel elfordulták Istentől, az Úr kiragadja kezedből a királyságot, és te fiaiddal együtt meghalsz..." (Vö. lSám 28,8-19). A keresztény felfogás egyik fontos leírását Szent Pál Korintusiaknak írt első leveléből ismerjük meg: „Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadott a halálból..., hogyan állíthatják egyesek kö- zületek, hogy nincs feltámadás?... ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, semmit sem ér hitetek..., akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg... Hacsak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, mindenkinél szánalomra méltóbbak vagyunk... De Krisztus elsőként támadt fel a halálból a halottak közül." (15,12.17kk). A túlvilággal, a feltámadással való foglalkozás a Bibliában erősen visszahat az evilági életre. Tehát a keresztény reményben éló ember nem pusztán a jövendő boldogságra áhítozik, hanem már itt a földön megtalálja „megkezdett örök életét". Szent Pál is a jövendő átalakulás Ígérete után a jelen élet helyességére buzdítja híveit: „Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradozzatok minél többet szüntelen az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úrban való fáradozástok nem hiábavaló". (15,58). Akik a túlvilág üzenetét valamiképpen átélték, hasonló vallomásokat tesznek: „Ezek után életem megváltozott. Nem hajszolom a földi javakat, a hatalmat és igazamat. Végtelen nyugalomban és szeretetben élek... Nem félek, sőt vágyódom a halál utáni életre!" — „Nyugtalan izgága ember voltam, teljesen kicserélődtem. Most eltölt az a békesség, amit magammal hoztam". Ezek voltak azok a vallomások — mondja Boda professzor, — amelyekre az emberi etika, a keresztény morál szempontjából annyira felfigyeltem, mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket". Befejezésül visszatérünk első kérdésemhez, ami nemcsak a reanimáltak központi kérdése, hanem a lélektanban és hitünkben is jelen van: a ragyogó fényesség számtalan kifejeződésére. 52
