Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Meghalt? - Visszatért? - Vélemények az újraélesztettek vallomásairól

Németországban — amint azt az adjunktus úr elmondta — komoly szaktudás mellett jelen van a vélemények, világnézetek, vallások széles skálája. Talán jobban is figyelnek az újjáélesztett betegek „átélt tapasztalatainak" elbeszéléseire. Ezeknek egyesek több, mások kevesebb jelentőséget tulajdonítanak. Végül elmondta, hogy ő munkája mellett ilyen dolgokkal nem foglalkozott, de azt látta, hogy sokféle felfogás jól megférhet egymás mdlett

Amikor találkozásunk elején a bevezetőmben, a klinikai halálhoz kapcsolódó megfigyeléseket röviden vázolni akartam Dr. GYÖKOSSY ENDRE lelkész-pszichológusnak, kedvesen azonnal közbeszólt;

— Magam is többször olvastam németül Moody könyveit, sőt Josef Pieper idevágó művét is, de nekem semmi újat nem mondtak. — Tudja miért? Mert mindezt valamelyest magam is átéltem. Hadd mondjam el saját vallomásomat a „halál szakadékának pereméről". 1952-ben, rossz állapotban kerültem epekő műtétre. Utána súlyos hashár- tyagyulladás lépett fel, ami még akkor, az antibiotikumok meglehetős hiányában, gyakran vezetett szepszises halálhoz. Magas láz, és elmondhatatlan rosszullétek után eszméletlenség állapotába estem. Tudatom azonban olykor kitisztult. így hallottam meg a fölöttem álló orvos szavát kollegájához: „rrtoribundus" (haldokló). így tartott ez 3-4 napig. Egyszercsak, úgy hajnali háromkor megmozdultam (amint később elmondták), de nem voltam magamnál. Belülről úgy éreztem, mintha sötét liftben egyre mélyebbre süllyednék. Majd ez az érzés hirtelen megszűnt, mert csillogóan ragyogó fényfelhő, fényörvény sodródott felém. Nehéz a leírhatatlant közölni, de annál világosabban emlékszem rá még negyven év távolából is. — Ahogyan a fénygyűrű körülfont, végtelen öröm, béke és boldogság töltött el, és János evangéliuma 14. fejezetének kezdő versei hangzottak fel bennem:

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Bízzatok Istenben és bennem is... Atyám házában sok hely van... Eljövök és magammal viszlek... hogy ott legyetek, ahol én vagyok..."

(Én, a VAGYOK!)

Aznap reggel az ápolónővér orvost hívó kiáltására tértem magamhoz: „A nagytiszteletű úr él... Megindult a bélműködése."

Ezután külföldről repülőgépen küldték az aureomycint. Pommersheim professzor még kétszer felnyitotta a vágást, amit keresztbe kellett metszenie, — és mint mondta — jól „bepermetezett". Igen lefogytam, de életben maradtam. Azóta kétszer súlyos szívinfarktussal ismét a halál peremére kerültem...

...Maga egy alkalommal azt kérdezte tőlem: mindig ilyen nyugodt vagyok? — Igen, már nem félek a haláltól. Tudom, hogy Jézus jön értem, és amint ígérte: „Ott leszel, ahol Én Vagyok." Azóta ez az életem halálba, sót azon túlra igazító igéje. Miért? Mert Jézus héber-arámul beszélt. S amikor azt mondta „Én vagyok" (bárhol, bármikor), így mondhatta: ANI HU. Azaz ANI = ÉN, HU = Ő, azaz az Isten. Tehát ezt az ígéretet kaptam: Ó jön majd értem, nem a halál, s ott leszek, ahol Ó, az Isten! Ezért nem félek a haláltól. A meghalás más kérdés.

Az érdekel, mit válaszol a tanár úr a nem hívőknek, a keresőknek, akik félve kutatják, mi lesz a halál után?

— Nem mondok újat, hogy a világmindenség dialektikusán van felépítve. Mindennek van ellenkezője. A fénynek az árnyék, a jónak a rossz, az apálynak a dagály, a léleknek az anti-lélek, amint az anyagnak az anti-anyag, és folytathatnám. Ez tartja a világot dinamikus feszültségben és mozgatja, viszi „előre". Nos, előbb erről beszélek a keresőknek, majd arról, ha ez így van, már pedig így van, akkor az is igaz, hogy ha fogantatásom pillanatában már halálra vagyok ítélve, halálom pillanatában életre leszek „ítélve". Csak így logikus! Egy másféle dimenzióban vagy dimenziókban való ÉLETRE. A három dimenzióban élő „homo sapienssel" ellentétben, a „homo christianus" máris négy di50