Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Meghalt? - Visszatért? - Vélemények az újraélesztettek vallomásairól
— „Én nem szoktam az újjáélesztés után ilyesmikről beszélgetni a betegekkel" — mondja az adjunktus. „Volt azonban egy közeli ismerősöm, akit szintén visszahoztam a halálból. Az később mesélt nekem és elmondta, miket látott. Én, hogy nyersen fejezzem ki magam, ezeket amolyan beképzelésnek tartom." Bemondom a magam ellenvetését Moody leírásai, sőt hazai ismert személyek is számoltak be hasonló élményekről. Közöttük vannak nem vallásosak, vagy akik nem hittek a túlvilágban, sőt eddigi életük során egyáltalán nem is foglalkoztak ilyen dolgokkal... — „Azt lehetségesnek tartom, hogy az adott folyamat alatt bizonyos tudati jelenlét megmarad — vagy amikor a pupilla visszaszűkül, azaz az agy újra vért kap — az illető láthat valami derengést, fényt, de tisztán körvonalazott kép még nem jelenik meg előtte. A beteg lassan magához tér, először is a hallása kezd működni. Hallhatja saját vérkeringése megindulását, talán az okozhatja a tapasztalásokban említett zörejt, recsegést. Majd egyre tisztábban kivehetők az ágy mellett állók szavai, alakjai... A beteg mindezt csak félig tudatosan éli meg, ezért tarthatja halál utáni vagy túlvilági jelenségnek. En ilyen dolgokkal elméletileg nem foglalkoztam. A legnagyobb élményem a sikeres újjáélesztés és a beteg életben tartása." Dr. KÁLMÁN ISTVÁN adjunktus a Központi Intenzív Osztályon jelenleg is eszméletlen, újjáélesztett betegekkel van elfoglalva. Közöttük van sok szívinfarktust szenvedett és súlyos balesetes is. A fiatal adjunktus Németországban elvégezte az anesztézia és intenzívterápia szakorvosi tanulmányait, majd évekig ott is praktizált. Először is az iránt érdeklődöm, hogy ő, mint szakorvos, mikor mondhatja ki az előtte fekvő betegről: „ez halott". Gondolkodva, megkülönböztetett pontossággal válaszol, vigyáz a fogalmak meghatározására: — Amikor a műszerek is jelzik, hogy a beteg szíve nem működik, nincs vérkeringés, nem lélegzik, tehát az agy oxigén ellátása csökken, ez esetben fennáll már az „agyhalál" veszélye. Ezért azonnal, de legkésőbb 4 percen belül el kell kezdeni az újraélesztés — reanimáció, reszuszcitáció — különböző műveleteit. Rendkívüli élmény az orvosnak, ha a beteg keringése megindul, de azért még nincs biztonságban. Az agyi működés részleges kiesési jeleket mutathat, mivel rövid idejű oxigénhiány is komolyan károsíthatja a tudati életet. A vegetatív működések folytatódhatnak. Gépi lélegeztetéssel, mesterséges táplálással a beteg hosszú ideig életben tartható, de „személyiségét" már elvesztette. A jobb megértés miatt keresek egy megfelelő hasonlatot Akkor az illető egy „óriás szövettenyészetnek" is tekinthető, aminek már nincs meghatározott jellege? — így is mondhatjuk, — folytatja az adjunktus—és ez a helyzet két etikai-jogi kérdést vet fel, amivel magam is foglalkozom. Németországban igen nagy körültekintéssel vizsgálják meg, meddig „kell" gépen tartani egy ilyen, öntudatlan, vegetáló lényt. Esetenként legalább három, egymástól független, különböző szakterületen dolgozó szakorvos egybehangzó véleménye alapján mondható ki: „A gépet kikapcsoljuk!" — A másik, a szervátültetés kérdése. A döntés nehéz, ezért fokozott lelkiismereti érzékenységet kíván. Az „agyhalál" után ugyanis csak az a szerv használható fel, amelyben még fennáll a keringés, tehát van bizonyos fokú szívműködés is. Egészséges, de halálos balesetet szenvedettek két ép veséjével, egy májával három súlyos beteget lehet megmenteni. Németországban sok autózó önként dönt — bízva az orvosok ítéletében — hogy kritikus esetben donornak ajánlja fel magát. A döntésről szóló igazolást az illető mindig magánál hordja. Kálmán doktor végül rátér a kezdeti kérdésemre: — Hogy a meghalást vagy a „halál utáni"-t hogyan éli át, illetőleg idézi fel a reanimált, erre korrekt módon nem tudok válaszolni. Amikor orvosilag kijelentjük: ez az ember „meghalt" — a tudatát lassan veszti el, érzékelése fokozatosan szűkül be. Valószínűleg ekkor érzi a beteg az ön által említett élményeket, mint például a zuhanást a sötét alagútba. Hamarosan elveszti látását, de az orvos szavait hallhatja. Mikor viszont tudata visszatérőben van, felderenghet előtte valami fény... Talán a környezet megszokott zajait vagy a test „belső hangjait" a szívdobogást, a meginduló vérkeringést érzékeli fokozott módon... 49
