Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Meghalt? - Visszatért? - Vélemények az újraélesztettek vallomásairól
A halál küszöbéről visszakerült 150 meghallgatott különféle korú, műveltségű, világnézetű személy esetében Moody kb. 15 fontos közös jegyet rögzített. — Egyik példája jól összefoglalja a legfontosabbakat: Egyik ismerősöm a halál állapotába került. Újraélesztése után elmondta, mit tapasztalt. Szenvedése csúcsán hallja az orvos szavát: „Meghalt". (Pupillái kitágultak, teste kihűlőben volt.) Éles harsogást, zörejt hallott, süvítés, csikorgás közepette (1) zuhan egy sötét alagútba, mások szerint szűk völgybe, aknába (2), ahol szörnyű magány, egyedüllét szorongatja (3). „Ez az egyedüllét maga a pokol!" — mondja egy hazai orvos, aki maga is átélte ezeket a kínokat. Majd önmagán kívül látja korábbi környezetét, saját fizikai testét, mit csinálnak vele az orvosok, stb. (4). Észreveszi, hogy neki „könnyű, lebegő, mindenen áthatoló teste" van (5). Találkozik hasonló lényekkel, meghalt rokonokkal, barátokkal (6). Ezután következett a legmegrendítőbb: „csodálatos fénylő alak sodródott felém... A Fénylényből rendkívüli szeretet és melegség áradt..." (6). — (A hívők ebben a Fényességben Istenre, Krisztusra ismernek) „...hatására mérhetetlen békesség és nyugalom töltött el..." (7). — Közben folyik a beteg újraélesztése. Szorongva ellenáll, próbálja megakadályozni..., de végül is visszakényszerül, kényszerítik „fizikai" testébe (8). —A monitor jelzi: megindult a légzés és a szívműködés az orvosok nagy örömére. Az életrekeltettek legtöbbje emlékszik ezekre a fázisokra vagy csak egyikre, másikra, amennyit a gyors orvosi beavatkozás stb. tényező lehetővé tett. Utána infúziós—gyógyszeres kezelés, pihenés következik, a beteg ebben az állapotban felejt. A legtöbbje szívébe zárja az átélteket, mert környezetét a pillanatnyi tennivalók kötik le: Ne beszéljen! Ne mozogjon! stb. Aki próbál szólni, az nem talál megfelelő szavakat. Sokan csak annyit mondanak: „Ez más világ! Kimondhatatlan, leírhatatlan!" — Egy tanult asszony azt mondta: „Mi háromdimenziós világban élünk, én azt hiszem, van több dimenzió is... majd egyszer megismerjük..." Kétségtelenül, a tudomány története igazolja, hogy amikor bizonyos jelenségnek a korábbi hiányos vagy szűkkörű magyarázataihoz ragaszkodtak, gátolták az előítéletmentes kutatásokat. Moody óhaja lenne, hogy többféle szakember kérdezné ki a reanimáltakat. Majd össze kellene hozni azokat, akiket már előzőleg egyénileg kikérdeztek. Olyanok, akik már tapasztalták, jobban megértik egymást, még ha élményeik különböznek is. Égymás kifejezéseit helyesbítik, mert tudják, miről van szó —, amit a külsők gyakran csak elnézően fogadnak. A fizikai, orvosi szemléletet is összhangba kellene hozni a filozófiai, lélektani emberképpel. A jövő feladata az ember holisztikus látása. A szakorvosok szorosan munkájukhoz kapcsolódó véleményeivel kezdjük. Dr. BÁCS PÁL adjunktus, baleseti sebész, 36 éve dolgozik szakmájában. Gyors, határozott, biztos ítéletű orvos. Az újjáélesztésről kérdezem: Milyen „fokon" hal meg a beteg ilyenkor? — „A beteg sérülése vagy belgyógyászati állapota miatt eszméletlen vagy sokkos állapotba kerülhet, esetleg utolérte a klinikai halál, de az agyhalálig nem jutott el. — De lehet valaki akár két hónapig is eszméletlen, gépi lélegeztetéssel élhet akkor is, amikor a keringési elégtelenség agyi károsodást okozott. — Ha beáll az agyhalál, egy ideig még a szív működik. Viszont a szívműködés megállta után 3 percen belül el kell kezdeni az újjáélesztést, erőteljes mesterséges lélegeztetéssel, vagy a felnyitott mellkasban alkalmazott közvetlen szívmasszázs segítségével. — Volt egy betegem, akinek a művelet során számos bordáját törtem el, de életre kelt..." Azután röviden ismertettem a klinikai halálból visszatértek élményeinek értékelési problémáit. Különböző emberek sok azonos tapasztalatról számolnak be. Az „eseteket" csak az újjáélesztések rövidmúltú története során gyűjtötték össze... 48
