Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. IVÁN LÁSZLÓ PSZICHIÁTERREL - Zimányi Ágnes: Öregedés - halál

súlyban tudná tartani. Még diákéveimben fogalmaztam meg magamnak először — mai holisztikus világképem talán első csírájaként —•, hogy az ember mindig függő a függet­lenhez képest, része az egésznek és véges a végtelenhez! Azt is elég korán meg tudtam érteni, hogy az ember vágyai, képességei és lehetőségei közötti arány a tudatosan létező és gondolkodó ember számára meghatározó abban, hogy harmonikusnak, boldognak vagy boldogtalannak fogja-e érezni magát, vagyis az életét. Azt gondolom, ha a hit rend­szerén keresztül eljut valaki a személyes kompetencia önismereti szintjének valamilyen állomására, akkor önmagát is jobban el tudja helyezni a világmindenségben és képes a saját kompetencia szintjén belüli egyensúlyrendszerekkel gazdálkodni. Ezért is érzem je­lentősnek gróf Széchenyi István „Önismeret" című művét, melyet már Döblingben írt és utolsó kiadása 1875-ben volt. Széchenyi e könyvében életről, halálról, egészségről, beteg­ségről kora ismeretein túl sokkal nagyobb rálátással, sokkal egészlegesebben — vagyis holisztikus szemlélettel — nyilatkozik. Lényege az, hogy minden közösségnek, népnek, nemzetnek alapvető létezési és fennmaradási lehetősége az önismeret. Visszatérve még a halálhoz való viszonyunkra, igen érdekes megfigyelni, hogy az idős em­bereknél a halálvágy és a halálfélelem egyszerre és igen erőteljesen van jelen. Százévesek vagy még idősebbek vizsgálatánál nemegyszer tapasztalom, hogy ha azt kérdezzük tőlük, ho­gyan érzik magukat, mi a legfőbb problémájuk, hogyan látják a vég közeledtét, eddigi életü­ket, gyakran kapunk konvencionális választ: „bárcsak már meghalnék", „bárcsak már vége lenne, eleget éltem". Ugyanakkor a mindennapi élet apró-cseprő dolgaiban és bizonyos be­tegségektől való félelem kivetítésében kiderül, hogy rettegnek a megsemmisülés gondolatától. Mi az oka e kettősségnek? — Minél tovább él az ember, annál inkább halmoz föl tapasztalatokat jóról, rosszról, lehetőségekről, saját erőről, saját dolgokról. Másrészt, minél hosszabb életet él valaki, an­nál jobban megfárad. Életünk — az elemzések szerint — több megfáradásos korszakot is kialakít. Az elsőt a 40-50 éves kor közötti időszakban. Ekkor, sok mindennel magyaráz­ható megfáradás tapasztalható, melyre egyénenként más-más a reagálás. A második megfáradásos korszak általában 75-80 év körül szokott kialakulni. Azután bekövetkezik a végső nagy megfáradásos folyamat, az aggastyán korban, amikor a centenáriumhoz, a századik évhez közeledik az ember. Hány százéves ember él hazánkban? — Átlagosan 200-300 között jutnak el folyamatosan e magas korba. Magam 123 száz­éves, vagy annál idősebb személyt tudtam megvizsgálni ideggyógyászati, pszichiátriai és személyiséglélektani szempontból. Tapasztalataim szerint a száz évnek valamiféle nim­busz jellege, sajátos kitüntetettsége van, a százegyedik év már közel sem olyan izgalmas. Azt hiszem rendkívüli élmény lehet a századik év felé közeledni... Mi a titka e magas kornak? — Tévedés lenne azt hinni, hogy a százévesek vizsgálataiból meg tudjuk ragadni a százévessé válás titkát. Furcsa, de nem tudjuk. A százévesek hatalmas népességből vá­lasztódnak ki. Ezért a gerontológia, az idősödés, az idős kor tudománya nemcsak ke- resztmetszetileg, egyéneket, csoportokat egyszeri módon vizsgálva próbál törvénysze­rűségeket megállapítani, nem is csak úgy, hogy összehasonlítja a korcsoportokat: fiatalo­kat az idősebbekkel és fordítva, de követéses módon is figyelemmel kíséri, ugyanazon egyéneket és csoportokat hosszú éveken keresztül újra és újra vizsgálva sorsuk alakulá­sát és meghatározó körülményeiket. Ezek az úgynevezett kohort vizsgálatok, népességi korcsoport vizsgálatok, követéses módszerekkel. Azt nézzük meg, hogy az egy „alom­ból" és egy történelmi korszakból származottak hová jutnak. Például az 1900-1905 kö­zött világra jöttek, vagy az 1890-1895 között születettek népes rétegéből kinek mi lett a sorsa. Helyenként, régiókként, településekként, történelmi korszakokként kik maradnak meg, kikből milyen korú lesz és hogyan. 23

Next

/
Thumbnails
Contents