Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. IVÁN LÁSZLÓ PSZICHIÁTERREL - Zimányi Ágnes: Öregedés - halál
És hogyan? — A legizgalmasabb, hogy kikből miért. Szerepet játszik ebben a „véletlenszerűség", valamely ún. acridentális ok, és bizonyos lényegi hatások is. Történetesen azt mondom, hogy az 1890-ben született korcsoportba tartozóak „történelmi kohort" jellegéből következtethető, hogyha valamelyiküket a háborús bombázások során eltalálta egy bomba, akkor bombatámadások következtében, accidentális okok miatt halt meg és azért nem élhette meg a maga 70,80 vagy 100 évét. De ha azt vizsgálom, hogy milyen volt a neveltetése, a világhoz való viszonya, a táplálkozása, vagy milyen volt a neveltetésével kialakított szokásrendszere, személyétől függő döntése, akkor a lényegi hatásokra is fény derülhet. Megfigyelhetjük például, hogy milyenek voltak a két világháború közötti nevelési elvek, milyenek voltak Ferenc József idejében, a kiegyezés előtt és után. AII. világháborút követően hogyan módosultak azok a társadalmi elvárások, melyek az emberek magatartását, értékorientációját, az egészségmegőrzésükhöz szükséges szokásrendszeri feltételeket befolyásolták. Mennyi volt az a lehetőség, mely az adott személytől függött, és mennyi a rajta kívülálló meghatározottság. Talán meglepi, hogy azt mondom, az ember személyisége két nagy programmal, — a komputerek világából kölcsönvett hasonlattal — hardver és szoftver programmal működik. A hardver programok elsődlegesen a velünk született, az örökletességet biztosító rendszerek összességei. Ehhez jön a tudatos, egyéni tanulás korszakában a szoftver programok lehetősége, amikor a személy megtanul egy sor alkalmazkodást, elhárítást, védekezést, — egy sor, a létezéséhez, ha úgy tetszik, a túléléséhez szükséges tanulási módszert. A rosszul elsajátított szoftverek befolyásolhatják az élethez való viszonyulást, a nem megfelelő kielégítettségből származó feszültségek feloldani nem tudását és kialakíthatják azokat a negatív szokásokat, melyek később már szinte kényszerítik a személyiséget, hogy arra meneküljön, arra próbáljon feloldani. A holisztikus összefüggésrendszerben minden láncszemecskének fontos a szerepe. Akár a külvilág ingerei vagy éppen izoládós hatásai felől, akár a személyiségen belül kialakult feltételek irányából közelítünk, mindenkinek megvan a maga felelősség-szintje, a maga kompetencia köre. A személynek és a vele foglalkozónak, a vele nem foglalkozónak, az intézménynek, a társadalomnak, a kisebb közösségnek. Végülis a cselekvés válik meghatározóan fontossá a megelőzés, a beavatkozás, a helyreállítás szintjén. A személyiség szemléletű idősödéssel, személyiség szemléletű ember-világ kapcsolatképpel és orvoslással eljutunk oda, hogy dvilizatorikus ártalmaink közepette az ember személyes biztonságának kialakítása milyen feladatokat jelent az emberi közösség számára, és az ember személyes-egyedi életútjában is. A sablonos megállapítások helyett mindig személyre szabott megoldást igyekszünk találni. Személyes elemzés nélkül a halál szorongató hatása, negatív beállítódottsága valóban mumussá válhat, ami csak újabb problémákat szül szorongással és pánikkal. Milyen kéréssel, elvárással fordulnak Önhöz az élettel-halállal nehezen birkózók? — Roppant komolyan szokták tőlem kérdezni: kérem, mivel tudnék biztosan öngyilkos lenni, mert megpróbáltam ezt is, azt is... de nem sikerült... az meg borzasztó fájdalmas lenne... Ilyenkor kijelentem, hogy én megmondom a halálhoz vezető biztos módszert! Meghökken, és én azt mondom: a legbiztosabb halál az élet! Az ugyanis mindig halállal végződik. Nos, ez furcsa, különleges helyzetekre való megfogalmazása a lényegnek, de valóban így van. Bízzuk magunkat az életre, akkor biztosan meghalunk. Hogy ehhez az elemi bölcsességhez az ember kellő erővel rendelkezzék, hogy rá tudja venni magát személyes életére, ahhoz szükséges önnön személyességének az ereje, valamint elégséges tűrőképsség a világgal, az ingerkömyezettel való kapcsolatában. Röviden: a valahova-valamihez-valakihez való tartozás igénye. Az istenhit, egyáltalán a hit itt jelenik meg a legerőteljesebben, mert az a valahová tartozás legabsztraktabb formája. Zimányi Ágnes 24
