Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az igazságosság, szeretet és béke országa

csen, szelíden, fegyvertelenül és eszköztelenül is szeretettel kínálja fel: „Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek okosak, mint a kígyók (azaz az adott helyzetben találjátok meg a legjobbat), és (szelíden) egyszerűek, mint a galambok" (Mt 10,16).

„AZ ÉN ORSZÁGOM NEM E VILÁGBÓL VALÓ"... ÉS MÉGIS?! Mégis e világban kell élnünk, Isten ránk bízta a földet és önmagunk kibontakoztatását. A „két ország" — evilági és mennyei — nem szaggatható szét. Amint Jézus Krisztus osztatlan Istenember — úgy országa is egy és oszthatatlan! Az emberben sem választható el a lélek a testtől, a természetes élet a kegyelmi élettől: az ember csakis mint osztatlan egység teljesedhet be. Sem a sport és testkultusz kolosszusai, sem a könyvmolyok, a túlhajtott érzelmesek és ábrándozók árnyalakjai nem képviselik az ideális harmóniát. Jézus egészséges embereket akar: „Azért jött, hogy életetek legyen és egyre bőségesebb legyen" (Jn 10,10).

Isten országa evilági fejlődésében nem lehet sem csupán nemzeti, sem csak nemzetközi. Nem fogadhat be semmiféle fajtabéli, kulturális megkülönböztetést. Isten országának polgárai nem nézhetik le az „idegeneket" sem azért, mert féltik, hogy „kincseiket", gyűjtögetett tulajdonukat meg kell osztani másokkal, vagy mert különbnek érzik magukat. Semmiféle „kimagyarázó" csoportönzés nem fér össze a feltámadott Jézus Krisztussal, a testben és lélekben megdicsőült Istenemberrel. Ő osztatlan Ország királya, népét nem különíti előnyt élvezőkre, vagy hátrányosan megkülönböztetettekre. Az Ő Országában az a „nagy", aki „kicsi"; az a „nyerő", aki a „vesztes" — „aki meg akarja menteni életét elveszíti azt..." (Mk 8,35); „aki a legnagyobb közületek, az a szolgátok". — Isten országa törvényei ellentétesek a világéval. „Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, keressétek az oda- fönn (azaz Országában) valókat... Vessétek le a régi embert és keressétek az ÚJAT, aki Teremtőjének képmására MEGÚJUL a teljes megismerésig. Itt nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, MINDEN ÉS MINDENBEN KRISZTUS!" (Kol 3,1.10-11).

Az Ország törvénye az „új parancs": Szeressünk úgy, ahogy királyunk Krisztus szeretett minket, „...hiszen arról ismernek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást" (Jn 13,35). „Krisztus az új parancsban nyilvánítja ki Isten titkait és terveit, ezért képes átalakítani az emberek szívét, életét" (EN 11). A megújulás bennünk kezdődik, majd kiáradó erővé válik: „Újítsunk meg mindent Krisztusban!" (X. Piusz). Minden erőfeszítésünkkel építjük az Országot, mert egy a szükséges: „Keressétek elsősorban Isten országát, a többi hozzáadatik"... „mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk" (Mt 6,55; 6,33). — Ez a tudat nyugalmat ad és boldoggá tesz!

ISTEN ORSZÁGA — A BOLDOGOK ORSZÁGA. „Az ember természete úgy kívánja, hogy vágya mindig a boldogságra irányuljon, mert minden boldogság az isteni Jóságnak felel meg" (Contra Gentiles 1.11).

Jézus lelkiségének összefoglalása a Hegyi Beszéd, mely Krisztus Országának Magna chartája. A „mennyek országa közel van" ismétli Máté Jézus szavait („mennyeket" mond, amikor a zsidóknak hirdeti az evangéliumot, mert ők nem nevezhetik nevén az Istent). Ez a „közelség" nem időben vagy térben van — ahogy sokáig gondolták —> hanem Jézus állandó és sürgető jelenlétében. — De mit tegyünk érte? „Menjetek és hirdessétek,... gyógyítsátok a betegeket..., és ne feledjétek, ingyen kaptátok, ingyen adjátok... (Mt 10,10). — Az Országot éberen ügyeljétek: „Virrasszatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát... amikor eljön az Űr". — Akik megkésnek, kicsinyes dolgokkal bíbelődnek, lemaradnak és — mint a balga szüzek előtt — becsukódik a boldogság ajtaja (lásd Mt 24. és 25. fej. szemléletes példáit).

Máté evangéliuma Aquinói Szent Tamásnak kedves szövege. Szívesen kommentálja (In Postilla super Matthaeum), különösen a mennyek országa nyolc boldogságát. A lelkiéletre érzékeny hittudós számos helyén visszatér a boldogság mivoltára. Többször idézi Boethius meghatározását: „A boldogság minden jónak együttes és tökéletes birtoklása."

235