Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az igazságosság, szeretet és béke országa

— A boldogságot mindenek előtt Istenben keresi (STh q.26), akiben valóban minden más boldogság jelen van, aki azt magából árasztja. Az evangéliumi boldogságokban mindenki egyénisége, élethelyzete és érdemei (beatitudo ad meritum) szerint részesedik. — Szent Tamásnak mégis az a meggyőződése, hogy csak a Szentlélek túláradó ajándékai tehetik bennünk teljessé a boldogságokat (beatitudo ad praemium). — Ilyen szempontok szerint vázoljuk a következőkben Isten országának már a földön megízlelhető örömeit (vö.STh 1-2 q.69, a.2.).

— Boldogok a lelki szegények. Az emberi akarat a gazdagságban, tekintélyben, hatalomban csak pillanatnyi megnyugvást talál. A boldogság illúzióját keresi a viharos nemi élvezetben, a siker szédületében, vagy pótlékként alkoholban, narkotikumban, akár egy- egy cigaretta néhány perces elégedettségében. Mindez azt jelzi, hogy az ember boldogságra született, ennek a reménye tartja életben (beatitudo in spe). Boldogság tükröződik a gyermeki tekintetben, akit anyja védelmez és még nincsenek beláthatatlan igényei. Még boldogabbak, akik tudatosan és önként mondanak le eleve a földi javakról. Ilyenek a szerzetesek, akik Isten Országáért „az egyház javára felajánlják Szentlélektől megszentelt életüket. — Eleve bíznak Istenben és lemondásukkal élő tanúságot tesznek róla — és azon fáradoznak, hogy Krisztus Országa gyökeret verjen a lelkekben és az egész földön elterjedjen" (LG 44). — „Isten országa a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalmában már előképként jelen van és titokzatos módon elővételezett, sőt megízlelhető' (ChrL.55). Mások ugyan használják a javakat, de bármikor készek elhagyni, azokban másokat részesíteni Szent Pál lelkületével: „Éljünk a világ dolgaival, de úgy, mintha nem élnénk velük!" (IKor 7,31). A lelki szegénység boldogító titka, kiüresítjük szívünket, hogy mindjobban befogadhassuk Istent. A lélek olykor csak pillanatnyi, „átmeneti egye- sültségben" tapasztalhatja meg az isteni Fönség nagyságát — mondja Keresztes Szent János (beatitudo in re). A lelki szegénységben kiüresített lelket a Szentlélek az istenfélelem ajándékával tölti be (STh 2-2 q.19. a.12).

— A földet csak a türelem és szelídség teheti elviselhetővé, lakhatóvá. Ez nem a gyengeség jele, hanem a lelkierő és az önfegyelem uralma. Az önzés túlkapásai a világot a nyomorúság és pusztulás siralomvölgyévé változtatják. A szelídséget Szent Tamás a teremtő Isten iránti gyermeki tisztelet és szeretet — a pietas — ajándéka körébe sorolja (STh q.121, a.l.).

— Milyen gyakran szomorodik el szívünk, bár jól tudjuk és valljuk: „Közietek az Isten!" (IKor 14,25). Földi kudarcaink csak fokozzák szomorúságunkat. Még a „megízlelt mennyei boldogság" is gyakran elhomályosodik lelkűnkben. Ha azonban felismerjük, hogy a viharos felhők felett Isten napja örökké ragyog, vigasztal az a tudat, hogy Őt sohasem veszíthetjük szemünk elől. A szomorúságot a Szentlélekből áradó tudomány ajándéka formálja át bennünk a vigasztalás boldogságává (vö. STt 2-2 q.9, a.4.).

— Amikor Jézus a Hegyen tanított, a tömeg megéhezett és megszomjazott, mégsem hagyták ott, mert méginkább éheztek és szomjuhoztak igazságaira. Jézus csodálatos módon bőségesen megvendégelte hallgatóit, majd folytatta tanítását. Nem csoda, hogy a nép felismerte benne a Messiást és országa királyává akarta tenni. Az isteni igazság — pontosabban igazságosság (iustitia) — megköveteli, hogy Isten földi országában ne éhezzen és szomjúhozzon senki, sem a mások kapzsisága, sem a saját elesettsége miatt. Csak ha eleget tettünk az isteni igazságosság és szeretet parancsának, akkor vehetjük méltóképpen magunkhoz az élő Kenyeret, Krisztus testét, evilági erősítőnket és a végső boldogság zálogát. Szent Tamás az Éucharisztia dicséretében ismerte fel a nagy összefüggést: az igazságosság utáni szomjas vágyakozást csak az erősség Lelke csillapíthatta bennünk (STh q.139, a.l.).

236