Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Béla: Isten országa és az emberi társadalom
„Aki nem dolgozik, ne is egyék" (2Tesz 3,10). Erkölcstelenség is előfordul, és az apostolnak kell a híveket emlékeztetni arra, hogy a kicsapongás az ember lealacsonyítását jelenti (lKor 6,12-20). Az ilyen és hasonló eseteket okulásul, tanító célzattal örökítette meg az Újszövetség. Nem akarja az utókorral elhitetni, hogy az emberek egy csapásra megváltoztak, sem azt, hogy az ősegyházban mindig minden egyszerű és világos volt. Isten emberekre bízta országának építését, akik minden energiájukat erre összpontosítják. Az emberi gyöngeségek, korlátok és nézetkülönbségek nem hiúsítják meg az új társadalom kibontakozását, sőt, ezek sokszor az egészséges és kiegyensúlyozott megvalósulás zálogai. Az ősegyház a belső viták és feszültségek ellenére is egészen újszerű emberi közösség volt a maga korában: az egymást őszintén szerető és segítő hívek közössége. „Nem akadt köztük szűkölködő — írja az Apostolok Cselekedetei —, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle a szükségéhez mérten" (ApCsel 4,34-35). A rászorulókról való gondoskodást a közösségen belül külön csoport, a diakónusok testületé végezte. Olyan közösség volt ez, ahol észrevették, szóvátették és megszüntették az igazságtalanságokat. Olyan közösség, ahol nem lehetett többé nyugodt lelkiismerettel nézni, hogy valaki szükséget szenved, beteg vagy magányos. Olyan közösség, amely a rabszolgát ura mellé ültette a szeretetlakomán. Az Újszövetség bemutatja, hogy Jézus fáradozása nem volt hiábavaló: az emberek között megszületett és növekedett a szeretet társadalma, az Isten országa. m. AZ ÚJSZÖVETSÉG TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI PROGRAMJA Az Újszövetség vallási, erkölcsi jellegű írás, nem találunk benne külön kidolgozott társadalmi vagy politikai programot: maga az egész vallási és erkölcsi rendszer a program a társadalom számára. Az alapelvek világosak: az egyenlőség, a szeretet és a szolgálat. Ezen alapelveknek kell átformálni, újjászervezni a társadalom egészét. Az Újszövetség nem hirdet kampányokat, nem kezdeményez látványos, forradalmi változásokat. Nem mondja a szegényeknek: vegyétek el a gazdagok vagyonát; nem buzdítja a nőket: követeljétek meg magatok számára az egyenlő jogokat; nem szólítja fel a rabszolgákat sem, hogy lázadjanak fel uraik ellen. Ezáltal ugyanis senki és semmi meg nem változna, csak a szerepek cserélődnének fel: a kisemmizettekből lennének a kisem- mizők, a jogfosztottakből a jogfosztók. Az Újszövetség ezért a szegényt boldognak mondja, az asszonyt férje iránti engedelmességre buzdítja, Pál a szökött rabszolgát visszaküldi urához. Azért, hogy szabadok legyenek: belsőleg szabadok; szabadok attól a vágytól, hogy helyet cserélhessenek a gazdagokkal, a férfiakkal, a rabszolgatartókkal. De az Újszövetség a gazdagot, a férfit, a rabszolgatartót is meg akarja változtatni. Isten példájára, az ember méltóságára, a teremtés rendjére hivatkozva rá akarja bírni őket arra, hogy tartsák tiszteletben az emberi méltóságot. Önmaguk méltóságát azáltal, hogy szabaddá válnak a vagyon, az uralkodás, a kihasználás igényétől és rabságától; embertársaik méltóságát pedig azáltal, hogy megadják nekik azt, amire szükségük van: az anyagiakat, az egyenrangúságot, az önrendelkezés jogát. Az Újszövetség szerint az emberi társadalom sebei csak úgy fognak begyógyulni, ha bensőleg szabad emberek krisztusi szolgáló szeretettel egymást támogatni, felemelni és gazdagítani igyekeznek. Befejezésül ide kívánkozik a kérdés: vajon az elmúlt 19 évszázad során mi lett a sorsa ezeknek az eszméknek? Kovász volt-e az újszövetségi tanítás a világban? Tovább bontakozott és növekedett-e az Isten országa, az új társadalom? Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az elvetett mag kikelt és szárba szökkent, ha százszoros termést nem is hozott még. Ha nem is lett a világ kereszténnyé, a keresztény alapelvek köztudomásúvá váltak és sok-sok jóakaratú ember célkitűzésévé. A rabszolgaság durva formái megszűntek, napirenden a női egyenjogúság kérdése, újból és újból leszögezik, meghatározzák a minden embert, népet és fajt egyformán megillető emberi 232
