Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Béla: Isten országa és az emberi társadalom

Újszövetség szerint ez a keresztény vallás közvetlen célja: kialakítani önmagunkból a tö­kéletes embert. A mérce Isten, akit megismertünk, a példa jézus, akit követünk. Az Újszövetség tehát Isten emberszeretetének tükrében rámutat az ember egyedülálló értékére és méltóságára, ugyanakkor hirdeti, hogy az idők végezetén Isten akaratából, Isten környezetében megvalósul a tökéletes emberi közösség. Figyelemreméltó, hogy Jézus igehirddésének középpontjában ez a kijelentés állt: Isten or­szága elérkezett. Isten uralma kezdődik. Nem valami beláthatatlan jövőben, nem is a más­világon, hanem itt és most, az ő föllépésével, működésével. „Isten országa köztdek van" — mondja hallgatóinak. Jézus megvalósította, létrehozta azt, amiben hitt. Úgy élt és cseleke­dett, mintha Isten országa már az ő életében valósággá vált volna. Tudatosan és követ­kezetesen azt tdte, amit az Isten: szerddt és segített, jót tett mindenkivel. Ezzel máris elkezdő­dött az a világ, amelyben az Isten akarata és jósága érvényesül, uralkodik. Közben társakat is igyekezett maga köré gyűjteni, akik mellette megtanultak ugyanígy jót tenni, szeretni és szolgálni. Kialakult körülötte az első olyan közösség, amelynek alaptör­vénye a szeretd. Az Újszövetség úgy mutatja be őt, mint aki arra törekszik, hogy ez akis közösség egyre növekedjék és teremtse újjá az egész világot. Ezt a jelenvaló, földi Isten or­szágát Jézus kovászhoz hasonlította, amely átjárja, megkeleszti az egész tésztát. Máskor az aprócska mustármaghoz, amely hatalmas növénnyé fejlődik, vagy a lámpáshoz, amely megvilágít mindenkit, aki a házban van. Jézus tehát már itt a földön elkezdte megvalósítani a tökéletes emberi közösséget. Mindez egyenesen következett abból, hogy komolyan vette a végső célt és rendkívül nagyra ér­tékelte az embert. Mégsem mondhatjuk azonban azt, hogy fantaszta volt, aki nincs tisz­tában a valósággal, a körülötte lévő világgal. Nem élt álomvilágban, nem tett úgy, mintha bűn, gonoszság, szenvedés már nem is létezne, csupán béke és mennyország. Követői türelmetlenkedtek is, szerették volna Isten országának békéjét, boldogságát élvezni. Az ő problémájuk és vágyuk fogalmazódik meg a példabeszédben, amelyet a búzában növek­vő konkolyról mondott nekik. Az aggódó szolgák reménykedve kérdezik a búzaföld gazdáját: „Uram, akarod, hogy elmenjünk és kitépjük a búzából a konkolyt?" — „Nem" — válaszol a gazda szavaival Jézus — a konkolynak ott kell maradnia, ahol van. Ebben a világban mindig lesz bűn, mindig lesznek gonosz emberek. Hogy miért, arra már nem kapunk választ. Talán a búzának van szüksége a nehéz körülményekre, talán a konkoly kap haladékot és lehetőséget, — ez az Isten titka. Mindenesetre a földön kezdődő és kibon­takozó Isten országának sorsát végigkíséri a küzdelem, a jó és a rossz élet-halál harca. De a végső győzelem és beteljesedés biztos. Bizonyítékként Jézus tdteiről is szól az Újszövetség. Jézus körül gyógyulnak az emberek, a bűnösök megtérnek, a megszállottak kimenekülnek a sátán hatalmából. Az újszövetsé­gi Szentírás számtalan olyan eseményről emlékezik meg, amelyek megerősíthetik a hi­tet, sőt meggyőzhetnek arról, hogy Jézus fáradozása nem hiábavaló; Isten országa, az új társadalom és az új élet már itt a földön születőben van. II. A KERESZTÉNY VALLÁS ÉS ERKÖLCS Az Újszövetség vallási és erkölcsi koncepciója, célkitűzése alapvetően egyezik azzal, ami Jézus működésének legfőbb célja volt: már most, itt a földön megvalósítani Isten orszá­gát, előkészíteni a végső beteljesedést, eléje dolgozni annak. Fölemelni az embert arra a tökéletességre és méltóságra, amelyre őt a teremtő Isten szánta. Ez határozza meg az Új­szövetség vallási és erköjcsi rendszerét, parancsait, mindenekelőtt pedig azt a három alapelvet, amelyre minden más törvény és feladat épül. 1. alapelv: az egyenlőség. — Láttuk, hogy az Újszövetség úgy mutatja be Istent, mint aki az embert rendkívüli módon értékeli, szereti, sokat vár tőle és sokat ígér neki. De azt is megtudjuk, hogy Isten szerdete nem személy válogató: számára mindenki egyformán fon­229

Next

/
Thumbnails
Contents