Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Fila Béla: Isten országának értelmezései - történeti áttekintés
Nagy Károlyra úgy tekintenek egyes teológusok mint új Dávidra, aki az egyházban átvette „a királyi uralom gyeplőjét". Isten Országának gondolata bukkan föl a kereszteshadjárat, valamint az invesztitúra eszmei hátterében, hiszen a királyok részesednek Krisztus királyságában. Isten Országának politikai értelmezésébe apokaliptikus elgondolások is beleszövődnek. VIII. Bonifác pápa radikálisan fejtette ki véleményét, amikor a császári-királyi törekvések ellenében a pápai hatalomra hivatkozva kijelentette, hogy „az üdvösség szükségének érdekében minden emberi teremtmény teljesen alá van vetve a Római Pápának" (Unam sanctam bulla). Konkrét formában értelmezték a középkori teológusok Isten Országát, amikor azt állították, hogy az egyház tagjai azonosak Isten Országának tagjaival. Náluk Isten Országa realisztikusan, mint földi ország jelenik meg. A középkori politikai teológia képviselői úgy gondolták, hogy Isten Országa jelen van a konstantini, a bizánci vagy a karolingkori császárságban. Isten Országának a pápaság és a császárság általi képviselete azonban kudarcba fulladt, gyakorlatilag nem sikerült megvalósítani az eszményt. Ez aztán alkalmat adott kritikai, prófétai, forradalmi hangvételű értelmezésre. Isten Országának egészen újfajta várása, evilági konkrét formája nőtt ki a későbbi korokban ebből a kritikából, melynek két fontos tényezője volt. Az egyikben Isten Lelkének mindent megújító hite működött, a másikban pedig ihletett és elragadtatott emberek testvéri és nővéri közösségei kíséreltek meg új közösségeket létrehozni. A középkori teológusok úgy vélekedtek (R. von Deutz, Havelbergi Anzelm, Gioacchino de), hogy a végleges Isten Országát megelőzi az eljövendő Szellem birodalma. Spirituális beállítottságú ferences teológusok például Assziszi Szent Ferencre úgy tekintettek, mint új keresztelő Jánosra, mint Illésre, mint az élő Isten angyalának jelére (Szent Bonaventura). Feltűnnek a testvéri, nővéri közösségek, különböző rajongó mozgalmak, melyek Isten Országát sajátosan értelmezik. Isten Országának misztikus értelmezését adták a középkori misztikusok (pl. Eckhart mester). Szerintük Isten Országa maga Isten, aki végtelen gazdagságával a lélek legmélyén jelen van. A középkor végén különböző elvárások, törekvések igyekeztek Isten Országát, az egyházat megújítani, — abban a meggyőződésben, hogy ez emberi tevékenységgel lehetséges. Ezek általában horizontális jellegű törekvések maradtak Ilyen szellemi légkörben jelentkezett Luther Márton és a reformáció. Luther élesen megkülönböztetett két birodalmat, azokat elhatárolta a teokratikus katolikus egyházfelfogástól, valamint a rajongó mozgalmaktól. Isten Országa — Luther szerint — lényegileg láthatatlan, szellemi uralom, amely a hitben történő megiga- zulásban, az evangélium hirdetésében jelenik meg. Isten uralmával szemben áll az evilági hatalom, amely Istennel szemben nem mindig egyértelműen foglal állást. Isten Országát nem lehet evilági körülmények között megvalósítani. A katolikus megújulás sodrában fogalmazza meg Loi/olai Szent Ignác határozott missziós tervét minden erőt mozgósít Krisztus uralmának kiterjesztése érdekében, amelyet egyszerűen azonosít a katolikus egyházzal. Az újkor hajnalán Nicolaus Cusanus Isten Országának egészen új típusú bölcselet-teológiai értelmezését kísérli meg. Szerinte a valóság átfogó, egységes szemléletéből kell kiindulnunk, amelyben az ember és a világ mint az önmagát kifejező Isten funkciója jelennek meg. Isten magában foglalja mindazt (complicite), amit értelmünk különbözőként és ellentétként fog fel, benne egybeesik mindaz a sokféleség, ami a térbeli-időbeli világban kibontakozik (explicite). Ebben az elgondolásban nincs helye sem a történelemnek, sem az eszkatológiának. Cusanus nem véletlenül használ értelmezésében főképpen matematikai modelleket. Isten bár végtelen távol van tőlünk, ugyanakkor a jelenben egész közel van hozzánk, az ember szabadon él Isten előtt és Istenben. Isten Országa egyetlen valóság, amelyről azonban csak mintaképi hasonlatunk van, és amely képes különböző hasonmásokban mutatkozni. Descartes szerint Isten Országa és a Szellem birodalma szinonim fogalmak. Descartes kidolgozta a valóság olyan szerkezetét, amely önmagában belátható igazságokon nyugszik. Immanens rendszerének végső garanciája Isten. Leibniz a lehető legjobb világról értekezik, amelyet Istenre alapoz, aki biztosítja a világegyetem értelmezését és előre megállapított csodálatos összhangját. Ebben az értelmezésben min225
