Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Popper Péter: A tékozló remény - az élet alapvető és végső kérdései

Mentegetőzés Végére érve a rendelkezésre bocsátott ív-terjedelemnek, e sorok írója utólag szeppen meg vakmerőségén. Mind az objektív lehetőségeket, mind szubjektív erőit túlbecsülve, elégedetlenül olvassa újra, amit papírra vetett. Elsodorta hiúsága és az a becsvágya, hogy saját használatára készült „házi szintéziséből" valamit megmutasson egy teológiai folyóirat kritikusan mérlegelő olvasóinak. Ezért elnézést kér. Szándékom csak annyi volt, hogy három gondolatomat szorongva előadjam: tudva tudott, hogy a valódi hittel megtért bárány a legnagyobb öröm a Földön és az Égben. Mégis, amikor a bárányok tömegesen tülekednek az akiok felé, felmerülhet a gondolat, hogy esetleg nem az akol melege és fénye vonzza őket, csak a bőrüket mentik, mert fe­nyegető közelségben csaholnak a farkasok. El akartam mondani meggyőződésemet, hogy az emberi lélek szubjektív élményvilá­ga és titkos önképe az időtlenségben létezik s a halált csak mint változást tudja tudomá­sul venni, de nem mint megsemmisülést. Ezen mitsem változtat, ha ezt röstelli bevallani önmagának, különösképpen pedig másoknak. Éreztetni szerettem volna, hogy a két nagy keleti vallás bölcseleté, bár tartalmában el­térő, de szellemében nem idegen a kereszténységtől. Ők is azt szeretnék, hogy az embe­rek jobbá formálják magukat, magasabb szintű szellemi létezést áhítsanak, alkossák meg a szabad emberek erkölcsi világrendjét, akik felelősek önmagukért és másokért. Ezen a világon? Vagy azon a túlsón? „Az ég a tengert tükrözi s a tenger az eget."9 Jegyzetek 1. A tanulmányban többször fordulnak elő „töredék idézetek", melyeket a képességeimet meghaladó tömör megfogalmazás érdekében alkalmaztam. Ezeknek külön-külön nem adom meg bibliográfiai adatait, tartalmilag ezt most megengedhetőnek érzem. E jegyzetben közlöm, hogy az idézetek lelő­helye: Mózes I. és II. könyve, Shakespeare: Hamlet, József Attila versei, Thomas Mann Naplója, Levelei és Doktor Faustus keletkezése c. műve, Buddha beszédei, Lénárd fend: Dhammo. Bevezetés a Buddha tanába c. munkája. — 2. Szabó Lórinc: Kíváncsiság. In: Szabó Lőrinc válogatott versei. Móra. Bp. 1963. 83. old. — 3. E kérdésről való vélekedésemet részletesen megírtam „Az önmagába térő ösvény" c. könyvemben. Szépirodalmi, Bp. 1990. és Relaxa Bp. 1991. — 4. Részletesebben lásd „A biblikus gon­dolkodásmód és a pszichoanalízis" Thalassa 1. sz. 1989. Bp. és „Gyógyítás vagy térítés?" Vigilia, 1991. 10. (október) Bp. tanulmányaimban. — 5. Füst Milán: Vitairat az öngyilkosságról. Megjelent a Szép szó öngyilkosságról szóló különszámában, 1935-ben. — 6. Kosztolányi Dezső: Marcus Aurelius. In: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei. Szépirodalmi, Bp. 1964.523. old. — 7. Herakleitos múzsái vagy a természetről. Helikon, Bp. 1983. — 8. Thomas Mann: A varázshegy. Európa, Bp. 1981. — 9. Radnóti Miklós: Trisztánnal ültem. In: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai. Szépirodalmi, Bp. 1972.150. old. — De: A gondolat sokkal régebbi, 1 lermes Trismegistos Tabula Smaragdinája azt tanúsítja, hogy „Az, ami lenn van, ugyanaz, mint, ami fenn van és, ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. így érted meg az egyetlen csodát." In: Flamvas Báa: Anthologia Humana, Gondolat, Bp. 1990.17. old. A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket al­kalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínű­ség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 19

Next

/
Thumbnails
Contents