Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Fila Béla: Isten országának értelmezései - történeti áttekintés
KÖRKÉP Fila Béla ISTEN ORSZÁGÁNAK ÉRTELMEZÉSEI Történeti áttekintés Isten Országának üzenetét világosan és végérvényesen Urunk Jézus hirdette meg. Tanításának középpontja az Isten Országáról, pontosabban Isten Uralmáról szóló örömhír. Márk evangélista így foglalja össze Jézus prédikációjának lényegét: „Az idő betelt: Közel van Isten Országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében" (Mk 1,15). Isten Országa elsődlegesen Isten uralmát, hatalmát, méltóságát jelenti, másodlagosan pedig annak egyetemes, átfogó megvalósulását és kiterjedését jelzi. Jézus tevékenysége és személye szorosan összetartozik, — e kapcsolat egyedülálló és páratlan. Ezért az Isten Országáról szóló üzenet lényegi összefüggésbe hozható Jézus életével, halálával és feltámadásával. Jézus tevékenysége és személye jelenti teljes értelemben Isten Országának megvalósulását. Pál apostol leveleiben és János evangéliumában már nem Isten Országának tanítása áll a keresztény igehirdetés középpontjában, hanem Jézus élete, halála és feltámadása, Jézus történeti és megdicsőült alakja. Isten Országának fogalma a történelem folyamán a teológiai értelmezésben többször változott, különböző értelmezéseken ment keresztül, — az adott korszak szellemének, szellemi beállítottságának megfelelően. Isten Országának eredeti jézusi értelme átalakult, gazdagodott és teljesebb lett, néha el is távolodott az eredeti értelemtől, sőt olykor el is torzult. Igen jelentős teológiai feladat, hogy felvillantsuk Isten Országának eredeti értelmét, korszakos feltételeit, átváltozásait, különböző értelmezéseit. A mai egzegetikus, teológiatörténeti kutatások nyomán már felvázolható Isten Országának különböző értelmezése (vö. P. Hünermann, J. R. Geiselmann, H. Haag, H. Vorgrimler). Ószövetségi előkészítés Isten királyságáról, uralmáról az Ószövetség is tanúskodik, — bár Jahve királyságának gondolata nem tartozik Izrael legrégebbi és eredeti hittartalmához. Isten mint király, — ez az elgondolás fellelhető a legrégebbi keleti vallásokban. Isten nem gondolható el királyi uralma nélkül, ő uralkodik a népeken és a birodalmakon. Minden földi uralom végeredményben Isten uralmának konkrét megjelenési formája. A földi uralkodók Isten kiválasztott és felkent képviselői. Csak a királyság kora óta nevezi Izrael Jahvét királynak. Izrael vallási tapasztalatában később szervesen ötvöződik, hogy Jahve a Szabadító, az Úr, aki csodálatosan vezeti, védi és megmenti népét. A Szövetség ládája Jahve trónja. A fogság utáni teológiai értelmezésben még szorosabban összefügg a Szövetség, a szabadulás hite és a teremtő Istenbe vetett hit. Jahve királyi uralmába vetett bizalom elmélyül. A próféták ritkán, de erőteljesen hangoztatják Jahve királyi uralmát. Ámosz szerint Isten elsősorban megítéli népét és a népeket. Izajás kifejezetten is megemlíti Jahve királyságát. A próféták írásaiban megjelennek a következő témák: Isten ítélete, üdvözítő tettei, új áldása, a béke birodalma, új szövetség, új exodus, Jahve új uralma, eszkatologikus királysága. 222
