Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE VASADI PÉTER KÖLTŐVEL - Zimányi Ágnes: Isten országa - Jézus Krisztus
ről még csak nem is álmodunk. A hitemtől nem leszek satnyább vagy mélább, és nem leszek vak arra, milyen gyors ütemben romlik az élet minősége. Épp ellenkezőleg. Miért van az, hogy a megkezdődött Isten országában oly erős a hierarchikus és egyéb tagolódás? Egyesek valóban lent vannak, mások följebb, az egyik szebb, gazdagabb, a másik okosabb... — Az ember kész helyzetbe érkezik. Minden helyzet kihívás. Szerintem nem az a lényeg, hogy ez a helyzet jó vagy rossz, hanem hogy bármilyen kihívás. Egy látszólag jó helyzet ilyen értelemben lehet nagyon is rossz. A start meg van határozva, emelkedni azonban az egekig lehet, ez a lényeg... A hierarchia a kialakult rend fokozatait mutatja. A legnagyobbakat ez sosem zavarta. Sem az, hogy benne voltak, sem az, hogy nem voltak benne a hierarchiában. Az igazi döntések színhelye — a szív. Ilyen értelemben a művészetben is van hierarchia: biztosan tudjuk, ki nagy, ki nem, ki a legnagyobb. A világ, amelyben élünk, nem Isten országát, hanem a magáét akarja. Hogy ez Isten nélkül mit mutat, láthatjuk. Belevihet az egyetemes pusztulásba, kicsiben is, nagyban is. Akinek a hit, az istenire vethető pillantás nem okoz nagyobb örömet, mint az ötös lottó, az az ötös lottónak fog hódolni. Lehet ezt is. Ha a hit nem képes az embert boldogítani, az ember lassan leválik róla. S akkor jönnek pótlások, a karrier, a Corsa, a video, a tarka-barka bálványimádás... Itt verseny van, és nekem nagyon tetszik ez a verseny. — Biztos, hogy mindenki tudja, miről van szó? — Nézze, az ember életében legalább egyszer szembe kerül a megváltás teljes, drámai súlyával. Ha jól dönt, akkor már nem a vállalt elkötelezettség viszi a kereszthez, hanem a tisztánlátás. És egyszerre megpillantja mások életében is a keresztet. Az Opel Corsák többé már nem tudják eltakarni azt a tényt, hogy a vezetőik is keresztre vannak feszítve, hiába titkolják. Mi meg tudjuk, hogy a föltámadás csak keresztről lehetséges. A házasságban is vannak sötét éjszakák. Mivel a házasság szentség, a sötét éjszakái sötétebbek, mint azt a kötésen kívüli el tudná képzelni. És ezekből valahogy ki kell evickélni. A házasság — nyers erővel — leélhetetlen. Krisztus azonban segít kibogozni az emberben rejlő borzalmakat, az önzés gubancait, elnyugtatja a megértésért való vergődéseket, és az én-ek spontán harcait mellékessé teszi. Fokról fokra, szelíden mutat meg valamit, ami a küzdők közös kincse lesz. Ami azelőtt sistergett, most tükröző felület lesz. A két én már nem öli egymást, hanem észrevétlenül összefonódik. És Krisztusban az addiginál is személyesebbek lesznek, külön-külön is. Végül se a magányos, se a közösségbeli életére nem létezik más megoldás, nincs semmiféle más mód, más út, más jövő, más rend, más elgondolás, más erő, csak a szeretet. Vagyis Isten országa, aki jézus Krisztus. Zimányi Ágnes 5T íif „A világiak apostoli tevékenysége részesedés magának az Egyháznak üdvözítő küldetésében, erre az apostolkodásra maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással... A világiaknak főképpen az a feladat jut, hogy jelenlévővé és tevékennyé tegyék az Egyházat azokon a helyeken, és olyan körülmények között, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld sója" (Lumen gentium, 33). A Zsinatnak ez a tanítása minden hívővel érzékeltetni akarja hivatásuk nagyságát: nekik is a kötelességük, hogy Krisztus tanítványaivá tegyék a környezetükben élő embereket. II. János Pál pápa budapesti beszédéből a teológiahallgatók számára Budapest, 1991. aug. 21. 221
