Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bolberitz Pál: Az eljövendő Ország
dítói külön is felhívták a figyelmünket. Bizonyára azért, hogy elejét vegyék többek között a távlattalan „reinkamációs" (újjászületéses-újramegtestesüléses) hiedelmeknek. Hiszen az újramegtestesülések akármilyen hosszú sora sem vezethet el a „felülről", a Szentlélektől, illetve a Szentlélekből való születéshez. Jézus itt erről beszél! Minden idők egyik legnagyobb szentírásmagyarázó lángelméje, Origenész innen jutott el az Isten országának, Isten mindenek fölött való királyi uralmának hitünk szerint egyedül helyes bibliai értelmezéséhez, amit ő Jézus Krisztus „autobaszileiá"-jának nevez. Ez annyit jelent, hogy Isten országa maga a köztünk testben megjelent Jézus Krisztus, fogantatva a Szentlélektől és születve Szűz Máriától, testi halála és megdicsőülése által viszont megnyitva azt az „új teremtést", amelynek végső gyümölcse és tökéletes megvalósulása Szent Pál fejtegetéseinek végső kicsengése: „Akkor Isten lesz minden mindenben" (lKor 15,28). A bevezetésben hangsúlyoztuk, hogy Isten országa misztérium, hittitok. Befejezésül azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy megvalósulása eszkatologikus, vagyis a végső dolgokhoz tartozó, a maga teljességében csak Jézus világvégi eljövetelekor megvalósuló dologról van itt szó. Mégpedig két síkon. Egyrészt a jelen eszkatológiájában, amely a benne továbbélő Krisztus teste, másrészt a jövő eszkatológiájában, amely már az evilági élet utáni megdicsőült állapot, az elveszíthetetlen boldog örök élet. (Az eszkatológiának ezt a két síkját eschaton praesens és eschaton futurum latin kifejezésekkel is szokták jelölni.) Az Isten országa már elkezdődött a jelen eszkatológiájában — Jézus történelmi megjelenésében, egyháztestében — mibennünk, akik vízből és Szentlélekből („felülről") a kereszt- ség által beleszülettünk Krisztusba, már igenis elkezdődött a bűn, a halál és a sátán erejének megtörése. Ennek a jelei az egyházban mint Krisztus-testben végbemenő csodák, amikor „a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak,... a gonoszlelkek megfutamodnak: tudjátok meg, hogy elközelgett az Isten országa" (Mt 11,5; Lk 9,1-2 stb.). — A jövő eszkatológiájában pedig, ahová már egyszerűen nem ér el a bűn és a sátán hatalma, „nem lesz (nem lehet) többé halál, sem gyász, sem jalkiáltás, sem jajgatás, sem félelem. Ami eddig volt, az elmúlt" (Jel 21,4). A megvalósult Isten országának már ez a negatív oldalról való apokaliptikus megközelítése is kimondhatatlan vigaszt jelenthet nekünk. Mégis, talán lelkesítőbb lehet számunkra a szentpáli pozitív megfogalmazás: „Isten országa... igazság, béke és öröm a Szentiélekben" (Róm 14,17). És mindeneknek a legvégén — ezt már ismerjük —: „Isten lesz minden mindenben" (lKor 15,28). Ilyen távlatokat nyit elénk a megvalósult Isten országa — Jézus képnyelvén. Bolberitz Pál AZ ELJÖVENDŐ ORSZÁG Isten országának örömhíre Jézus igehirdetésének legfontosabb témája. Személyében és tetteiben a megígért üdvösség a jelen valóságává lett, de mégis eljövendő. Jézus nyilvános működésének kezdetén egyértelműen kijelentette: „Az idő betelt: közel van az Isten országa" (Mk 1,15). Az „idő" (kairosz) ebben az összefüggésben a jelenre vonatkozó, meghatározott ún. „alkalmas idő"-t jelenti.1 Vagyis az Isten üdvözítő tetteit rögzítő „idők" sorozata betelt, Jézus Krisztus történelembe lépésével célhoz érkezett. Őáltala Isten országa itt van közöttünk. ITT-LÉT ÉS JÖVŐ. Jézus evangéliuma sajátosan az üdvösség (ami az Isten országának tartalma) „ittlétére", jelenlétére vonatkozik (Lk 17,21). Ez a „jelen"-idő kezdettől fog212
