Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Balthasar, Hans Urs von - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Isten Országa és az egyház

sziára vonatkozó várakozása másik alakjává lett. Ha Jézus várta a maga beteljesedését, amely legmélyebb megalázásában és legmagasabb fölmagasztalásában állott, akkor az ősegyház is várhatta saját beteljesedését, amelyet az Úr példája nyomán a maga életidejére szűkített le. A keresztények első nemzedéke azonban nem azonos az egész egyházzal: ennek egészen más élettartam van kimérve, mint az egyes embernek. Már az első Korintusi levélben megírhatta Pál — s ez nem okozott neki problémát —> hogy Jézus egyszerre jelent meg 500 testvérnek, akik közül néhányan már elszenderedtek (lKor 15,6), s nem érték meg. az utolsó napot. Hogy ő abban reménykedik, hogy megéri, az a korai levelekből világos, azonban a későbbi levelekben ez a motívum diszkréten háttérbe szorul. Csak az Újszövetségnek egy késői helyén, a 2Pt 3-ban történik kísérlet valamilyen magyarázatfélére, hogy miért nem tért még vissza az Úr; egyébként túlsúlyba kerül az a tanítás, amit már az Evangélium is ismer, hogy az Úr olyan órában fog visszatérni, „amit nem ismertek", sőt olyan órában, „amikor nem is várjátok". S mindehhez kapcsolódik az a buzdítás, hogy mindig készen kell állnunk erre az órára. Ebben kell a keresztényeknek különbözniük a többi embertől: „Hiszen magatok is tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt hangoztatják: Béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás... De ti, testvérek, nem jártok sötétben, hogy az a nap tolvaj módjára lephessen meg... Ne is aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok" (ITesz 5,2-6). Ez az állandó éberség viszont nagyon jól megfér a földi munka folytatásával: A közeli parusziára való várakozás nem lehet azonos a tétlenséggel (2Tesz 3,fi skk). Az egyház várakozásában az Ószövetség előbbi, formális elemén van a hangsúly. Amit Izrael tesz: az Úr szavainak teljesítését holnapra, a távoli jövőre halasztja, — az tilos a keresztényeknek, hiszen Krisztus példát adott. S az „Úr napjának" ezen formális immanenciáján belül ott van mindig a lehetséges materiális elem is, mert ahogyan véges az ember, ugyanúgy véges a világ és vele a földi egyház is. S ez egyáltalán nem azt mondja, hogy Éten egy váratlan és hirtelen véget készít elő. A maga számára minden ember többé-kevésbé váratlanul hal meg, s az emberiség kezében ott a lehetőség, hogy egyetlen éjszaka előkészítse önmagának az „Utolsó Napot". S akkor a Bírónak nem kell külön ezért lefáradnia az égből a földre, mert akkor egyszerre előtte áll majd az egész világ.

A fordítás — némi rövidítéssel — Hans Urs von Balthasamak, a közelmúltban elhunyt neves teológusnak (élete végén bíboros) az Internationale Katholische Zeitschrift 1986.2. számában közölt tanulmánya alapján készült.

Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB

A TEOLÓGIA folyóirat 1993. évi témái és a kézirat beküldési határideje:

1. szám: JÉZUS, A TÖKÉLETES EMBER (1992. november 1-ig)

2. szám: BIBLIÁRÓL MINDENKINEK (1993. február 1-ig)

3. szám: SZEXUALITÁS, EMBERSÉG, KERESZTÉNYSÉG (május 1-ig)

4. szám: DIALÓGUSKÉSZSÉG AZ EGYHÁZBAN (július 1-ig)

203