Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - Lukács László: Krisztus hármas születése
lehet. Ezért gondolataim sodrát hálás szívvel feléd fordítom, ahogyan a víz sodrása erre figyelmeztet. E fákhoz hasonlóan a jótettek zöldjével kell virágoznom, meg kell erősödnöm a jóban, és gyarapítanom kell a jótetteimet. A szabadon repülő galambokhoz hasonlóan az égben kell szárnyalnom nekem is. így szívem olyan helyet biztosíthat neked, amely értékesebb minden kedvességnél. Egész nap ezek a gondolatok töltötték el a lel- kemet. Este, lefekvés előtt, amikor az imádsághoz letérdeltem, eszembe jutottak az Evangélium szavai: Aki szeret engem és tanításomat megtartja, azt Atyám is szereti, elmegyünk hozzá és lakóhelyet veszünk nála.' Akkor megérezte a szívem, hogy eljöttél hozzám s betöltött jelenléted." Keresztény az, aki egybenő Krisztussal. Aki fölfedezi az isteni Fiú örök születését a Szentháromságban, aki tudomásul veszi Jézus születését a történelemben, s aki rászánja magát erre a harmadik születésre is. Arra, amelyik az idők végezetéig tart, örök vajúdással, örök agóniával. Arra, amelyiknek lehetősége megteremtődik minden újszülöttben. Az egyházatyák mondása szerint: Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen. Nem a természetes evolúcióval, nem is titáni teljesítményével, hanem szeretetével, amelyet Istentől kapott, s amely kivirágozhat benne is. Ennek lehetőségét villantja fel minden karácsony, ezért imádkozhatunk különösen ilyenkor. Például Szent Gertrúddal: „Szerelemmel fogva tartalak, drága Jézusom; el sem engedlek; nem elég nekem, hogy megáldasz; téged akarlak, te vagy legjobb osztályrészem, te vagy reményem és várakozásom. Életet adó szeretet, kelts életre az Isten eleven Igéjével, hisz magad vagy az Ige! Hozd rendbe bennem, ami elszakadt, elveszett a te szereteted számára. Szeretet Istene, te teremtettél, te is teremts újjá! Szeretet Istene! Gyermekeddé fogadtál, táplálj Szíved szeretetével! Szeretet Istene, ingyen szerettél, érdemem nélkül; add, hogy teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel szeresselek." * * * 'Milyen furcsa is vagy Te, ember! Egyszer azért vagy elégedetlen, mert Istened távol van tőled, máskor meg azért, mivel túl közeljött Hozzád! 'Egyszer az Isten fönsége miatt panaszkodsz, máskor azért, mert a földig alázkodott! Eebenned Hiányzik, az alázat, Ember! Mikor hagysz fel már, hogy önmagodat tekintsd a világ központjának? Mikor fogod megtanulni, hogy az Isten végtelen? 'Végtelen, amikor a mennyben uralkpdiki és végtelen akkor is, amikor itt szolgál a földön... amikor a bűnösöket akarja megnyerni., mert akkor a legmeggyőzőbb számakra, amikor tehetetlen gyermekké alacsonyította magát! J. H. Newmann karácsonyi beszédéből 198
