Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar egyház és a lelkipásztori terv
Tomka Ferenc A MAGYAR EGYHÁZ ÉS A LELKIPÁSZTORI TERV Egység és tervszerűség az egyházban és lelkipásztorkodásban Napról-napra halljuk a TV-ben a volt szocialista országok mai vezetőinek nyilatkozatait; a legnagyobb baj, hogy országunkban 40 vagy 70 év alatt az emberek elszoktak az egyéni kezdeményezéstől, az összedolgozástól, a tervszerű gondolkodástól. És egyházunk? Vajon az elmúlt 40 év diktatúrája, egyházüldözése alatt nem szokott-e el az összedolgozástól és a tervszerű munkától? Ha egy lábat gipszbe teszünk, ha az izomzat sokáig nem működik, bármilyen automatikus dolog is a járás, hat hét múlva újra meg kell tanulni járni. — a) Ami az egységet, az összedolgozást illeti... A magyar egyház 40 éven át „gipszben" volt, az összmunka, a koordinált lelkipásztorkodás, egyáltalán az emberi kapcsolatok terén. Sokszor írtak már erről: Püspökök és papok, papok és papok közötti élő kapcsolatot a rendőrség nemcsak súlyos megfélemlítésekkel akadályozta, hanem sok szempontból sikerült azt is elérnie, hogy az egymásba vetett bizalom megrendült. És a szerzetesek, a világiak? Nem szükséges ecsetelni, hogy mely okok miatt bénult meg a velük való összmunka is. így kialakult egy olyan egyház, amelyre a magányos vagy a kifejezett partizán munka volt jellemző. Mindenki ott és úgy dolgozott, ahogy tudott. Viszont az összmunka, összedolgozási képesség olyan valami, amit tanulni kell, illetve amit el lehet felejteni. Ha 40 éven át — legalábbis országos arányokban — „gipszbe tették" az egyház összmunkára való képességét, ma az egyháznak e téren újra meg kell tanulnia járni. Az egyház első tulajdonsága, hogy „egy". Ebből ismerheti meg a világ...! (Jn 17,21). Nem véletlen, hogy a Szentatya a püspökökhöz intézett beszédében először az egység helyreállításáról beszélt: a püspökök egymás közti és a papokkal való egységéről, a papok egymás közti egységéről és a püspökök, papok, szerzetesek, világiak testvéri egységéről szólt. Mit jelent a gyakorlatban ez az egység? — Feltételez egy alapvető lelki törekvést, de látható valóság is. A Szentatya ezt mondja a püspököknek: „legyetek látható őselve és alapja az egységnek". — Az egység konkrét tettekben az együttműködésben nyilvánul meg. „Tudjatok együttműködni!" — mondja a pápa a püspököknek, papoknak, szerzeteseknek és világiaknak. (A püspökökhöz intézett beszéd 5. pont. — A továbbiakban az egyéb jelzés nélkül zárójelbe tett számok, II. János Pálnak, a püspökökhöz intézett beszédének pontjaira utalnak.) Együtt gondolkodni, egymást meghallgatni, dialogizálni, lemondani a saját elképzelésről és közös elképzelést kialakítani, — olyan elvek ezek, amelyekről mi, keresztények sokat prédikálunk, de 40 év után mégis el kell kezdenünk újra begyakorolni ezeket. A mondottakhoz kapcsolhatjuk első kérdéseinket. — Hogyan tehetünk lépéseket az egyházon belüli egység, a párbeszéd, az összedolgozás irányába? — Hogyan alakulhatnak ki hatékonyabban az együttműködés és testvéri párbeszéd szervei, a különböző bizottságok és tanácsok, egyházközségi-, egyházmegyei-, országos szinten, amelyeket a II. Vatikáni zsinat szorgalmazott? (Talán nem mindenki előtt ismeretes, hogy a Vatikán az előző években úgy értesült, hogy mindezek az országos szervek, tanácsok, bizottságok léteznek nálunk is. Ha valaki utána lapoz a Magyar Katolikus Almanach I. kötetében, többnyire meg is találhatja őket. De mindezeknek nagyobbik része sosem működött. Többeket ismerek, akik az Almanachból értesültek, hogy ők is tagjai egy-egy ilyen bizottságnak, amely azután sohasem ült össze.) 181
