Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar egyház és a lelkipásztori terv
— b) Ami a tervszerűséget illeti... Ahol az ember létéért küzd, ott nincs ideje és energiája hatalmas terveket szőni. Az elmúlt 40 év első felében az egyházi intézmények teljes felszámolásának és az üldözésnek idején az egyház és a papság szabadon levő tagjai általában örültek, ha menteni tudták, ami menthető volt. Rövidesen kialakult ugyan egy „földalatti egyház", amely más eszközökkel kezdett dolgozni, s itt folyt bizonyos tervszerű munka. De a földalatti egyház egészére is a partizán munka volt a jellemző, hiszen minden igazi összedolgozás és közös tervezés csak növelte volna a közös lebukásnak, illetve az országos összeesküvés vádjának veszélyét. A mai pedagógia egyik közhelye, hogy a tervszerűséget, a kreativitást, az alkotóképességet, az újat alkotni tudást, csak folytonos gyakorlattal lehet elsajátítani. E gyakorlat híján elsatnyulhat bennünk az erre való képesség. Mi pedig tervszerűség terén is gipszben voltunk 40 évig. Bocsássanak meg, hogy így mondom: számomra megdöbbentő volt, hogy a Szentatya milyen pontossággal és nemcsak teológiai, hanem lélektani és szociológiai szakszerűséggel is szólt egyházunk jelen feladatairól. — Létrehozni az egységet? Hogyan? — Együttműködve — ismétli többször is. Együtt gondolkozva, dolgozva, tervezve. Tehát a kettő, az egység-együttműködés, és a tervszerű munka így összekapcsolódik. A magyar egyház nagy feladata: 1. megtalálni az egyház tagjai közt a párbeszéd és az egység útját; 2. s ennek legjobb útja éppen az együttdolgozás, az együtt-tervezés. így jön majd läre — a pápa elgondolása szerint is — az egység: püspökök, papok, szerzetesek, mozgalmak, világiak párbeszéde, együttdolgozása által. S így születhet meg — mondja ismét a pápa — az országos lelkipásztori terv (3, 5,10). Megváltozott körülöttünk a világ — és új lelkipásztori körülményeket teremtett 40 év alatt „gipszbe téve" elsatnyultak természetes képességeink. Elsősorban az együttműködésre és a szervezett, tervszerű evangelizációs munkára vonatkozóan. De ha egyházunk, lelkipásztorkodásunk helyzetét mérlegeljük, ez csak a probléma egyik oldala. A másik, hogy 40 év alatt megváltozott körülöttünk a világ, s megváltozott egyházunk helyzete is a 40 évvel ezelőttihez képest. Ezért nem elég csupán helyreállítani azt, amit a 40 év elpusztított, hanem fel kell mérnünk, hogy a megváltozott körülmények között ma mi a teendőnk. A Szentatya többszörösen felszólította a magyar egyházat, a püspököket: „El kell felednünk a múltat". „Amikor a hitélet megújítását várjuk, nem kell a letűnt korok iránti nosztalgiába esnünk" (9). „Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom" — idézte Szent Pált (7). — Világunk gyökeres átalakulását három ténnyel szeretnénk szemléltetni. — a) Vége a keresztény társadalomnak „Néhány évtizede még olyan társadalom volt Magyarországon, amely a természetes — családi, rokoni, lakóhelyi stb. — kapcsolatok segítségével tudott nevelni, értéket átadni, kereszténységet közvetíteni. A társadalom szinte a bölcsőtől kezdve közvetített egy világlátást, egy kultúrát, s ennek a kultúrának legalábbis a váza a kereszténységre támaszkodott. S az egyház építhetett erre a vázra. Ennek a modellnek egyszer s mindenkorra vége. A társadalom sokféle részterületre, az ember élete szerepek sokaságára bomlott. Világlátását, meggyőződését mindenkinek egyenként kell kialakítania" (Tomka Miklós). — b) A kereszténység kisebbségi helyzetbe került A 40-50-es években a magyar népesség 90%-a vallásosnak mondta magát, s 60-70%-a járt rendszeresen templomba; ma e népesség 30%-a mondja, hogy számára valamiképpen irányadóak a kereszténység bizonyos formái, de rendszeres remplomba járó a katolikusoknak csak 10-12%-a. A politikai fordulat után megnőtt ugyan az érdeklődés a tá- gabb értelemben vett „vallás" iránt, de összességében a népesség egyharmada mégis vallja, hogy ő nem vallásos, egy másik harmada pedig, hogy ő a „maga módján" vallásos. Vagyis tágabb értelemben a katolikusnak keresztelt népességnek csak 30%-a tart 182