Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gyulay Endre: Hogyan szervezzük az egyházmegye megújulását?

tartalmát röviden összefoglalni, ha tudjuk, hogy a zsugorított szövegben nem érvénye­sülhet Gyulay Endre püspök átfogó koncepciója. 5,* ík A II. Vatikáni zsinat egyházképe: hegyreépült város; világító mécses, amelyet nem a véka alá rejtenek; háló, amelyik gyűjtöget... Vonatkozik ez nemcsak a nagy egyházra, ha­nem a helyi egyházra, mint egyházmegyére, mint egyházközségre, mint családegyházra is. Annak, hogy ezt az egyházképet egy-egy egyházmegyében apostolságra vagy — az új fogalom szerint — „újraevangelizálás"-ra lefordítsuk, első látásra három fontos, egy­mást kölcsönösen támogatni hivatott lehetőség van: — embertársaink — különösen a fiatalok — megszólítása, — az egyházközségi képviselőtestületek életrekeltése, — egyházmegyei zsinat. Embertársunk megszólítása Körleveleimben lelkipásztori irányelveket próbálok nyújtani. Ezeket vagy megfogadják vagy nem, hiszen a tanácsokkal, sőt esetleg parancsokkal szemben ma mindenki érzé­keny. Úgy vélem tehát, hogy napjainkban püspöki körlevél csak korlátozott lehetőségű. A megújuláshoz személytől személyig történő pasztorálás szükséges. Egy kereszténységét valló és élő hívő — nemcsak pap — közeledhet valakihez, aki a kereszténységben lecsúszott vagy a negyven év alatt, keresztsége óta nem is kapott ke­resztény nevelést. Közeledjünk tehát ahhoz, aki akárcsak egy kissé is érdeklődik, akinek feltűnik életformánk. Éreztessük, hogy magunk komolyan vesszük az ő keresését. Ké­sőbb az örök üdvösség problémájához, Krisztus ismeretéhez is eljuthatunk. E területen rendkívül nagy fontosságú az ifjúság megszólításának ügye, ezért ezzel ér­demes kissé bővebben foglalkozni. Szegeden a háború előtt fellendülőben volt a katolikus ifjúsági élet; ebből a kommu­nista korszak első — igen kemény — szakaszában legföljebb egy-egy énekkar vagy hit­tancsoport maradt. Az államhatalom különösen az egyetemtől igyekezett a vallást távol­tartani. A megújulást mintegy 10 évvel ezelőtt egy jó papi közösség, s egy bátor világi közösség összefogása indította el. így jött létre közösen gondolkodó fiatalokból a „Coor­dinated Team (CT = Összehangolt Csoport). A CT nem volt közösség; szándéka az volt, hogy a plébániai csoportok és a nem plébániai alapon létrejött közösségek életét egybe­hangolja. A CT-tagok aktív emberek, nem bólogató Jánosok voltak és saját csoportjuk bizalmát élvezték. A CT azóta is működik, havonta van összejövetelük, ahol megpróbál­nak irányt adni a szegedi és Szeged környéki közösségek számára; ennek nyomán kiala­kult egy gyümölcsöző pasztorációs modell. Szegeden kb. 5.000 (különböző helyekről ér­kezett) egyetemista van, akiknek evangelizációja később messze kisugárzó eredménnyel járhat. Létrejött a Dóm alatti „Szent Imre Ifjúsági Klub", melynek életét az ifjúság maga irá­nyítja. Itt egyebek között tánciskola és művészi irányú filmklub is működik, mely még a nem hívő érdeklődőket is odavonzza. 1990. május 5-én „Ifjúsági Zsinat" volt, ahol a fiatalok nagyon komoly javaslatokat hoztak és záródokumentumot fogalmaztak meg. E valóban zsinati szellemű dokumen­tum 19 megállapítást tesz. Egy jellemző kis részlet a dokumentumból: „...Különösen tö­rekednünk kell olyan értékek megvalósítására mint a szeretet, a tolerancia, a szolidari­tás, a becsület, stabil családi élet, szakmai igényesség. Újra át kell gondolnunk a családi szerepeket, könnyíteni kell a nőkre háruló terheken. Az emberi méltóság biztosításának anyagi feltételei is vannak. Nem szabad azonban átvennünk azt a mértéktelen anyagias szemléletet, ami a társadalomban uralkodik..." 177

Next

/
Thumbnails
Contents