Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gyulay Endre: Hogyan szervezzük az egyházmegye megújulását?
1990-ben megalakult a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete („KEFE"). Jelen vannak a tanintézetekben, s bemutatják a világnak — korosztályuknak — a katolikus tanítást. Jelen vannak az egyházban, s a zsinati folyamat kiterjesztésére ösztönöznek. Jelen vannak a világban s véleményük van a társadalmi kérdésekről az egyház társadalmi tanításának tükrében. A KEFE — természetesen — a magyar katolikus egyház többi ifjúsági mozgalmával is együttműködik, s nagy súlyt helyez a szakmai önképzése. A KEFE két tagja az Egyetem hallgatói önkormányzatában képviseli a keresztény gondolkodást Szeged mellett olyan lelki központ létesült, ahova esetenként el lehet vonulni. Itt lelkigyakorlatok, hétvégék vannak fiatalok, csoportok számára. Külső irányítás nem szükséges, már maguk szervezik. 1991-ben a húsvéti szent napokat 30 fiatal ott töltötte. Ez a ház ma már kicsinek bizonyult, s ezért megvásároltak egy régi tanyai iskolát; ez a domaszéki új lelki centrum egyben kapocs Szeged és a vidék között. A vidék megnyerése érdekében egyébként 10-12 ember összefogott. Az egyházmegyét — mely a keleti országrészben messze északra nyúlik — hat részre osztották, s egy-egy csoport egy-egy körzetbe kéthavonta jár ki. Ott megismerkednek a fiatalokkal (tapasztalat szerint „fiatalok"-on sokszor gyermekek is értendők). Összegyűjtik azok nevét és címét, akik alkalmasak, s az ilyenek rendszeresen kapnak meghívást, tájékoztatást. így talán a vidék is megmozgatható, feléleszthető lesz. Gondolkodásunk terjesztése egy szegedi ifjúsági lapban történik, melynek címe a mozgósító erejű „Gyerünk!" Minden közös szentmise alkalmával jelenik meg, a fiatalok szerkesztik és írják. A városi tévé kiképzett a katolikus fiatalokból egy olyan stábot, mely a kéthetenkénti „Lélektől lélekig" műsort készíti. Minden hónapban van kifejezetten fiataloknak szóló szentmise, amelyen a hívek kö- nyörgési részét, az énekeket maguk a fiatalok alakítják ki. Évenként Gellért-nap tájékán az egyházmegyei ifjúsági összejövetel, lelki nap van, ahol előadásokkal, csoportbeszélgetésekkel és közös szentmisével egyházmegyei szinten mélyülnek el az egymásratalá- lás tudatában még akkor is, ha egy-egy egyházközségből csak néhányan vannak jelen. (Ne feledjük, az egyházmegye vallásilag kiszikkadt területén a katolikus egyház kisebbségben van.) Ez az összejövetel amolyan kicsinyített Nagymaros vagy nagyobbított Hajós. Az egyházközösségi képviselőtestületek életrekeltése Az egyházközösségi képviselőtestületek ma nagyjából életteleneknek mondhatók. Sürgős és fontos feladat a testületeknek megújítása. Ez a munka az egyházmegyében megindult. Az eredmény vegyes. Egy kisebb hányada a papságnak ezt a püspöki szándékot komolyan veszi: megújítja a testületet, formába önti, felelős embereket állít... Sokan viszont abban látják a dolog lényegét, hogy ha már elindult például a karitász, akkor legyen valaki, aki legalább az öregeket látogatja. Van olyan pap is, aki azt mondja: öreg vagyok én már, hagyjanak békén, majd csak eléldegélek valahogy, amíg a halálom el nem jön. Előkészület az egyházmegyei zsinatra Az előbbiek folyamán már kitűnt, hogy intézkedésekkel távolról sem oldható meg minden probléma, — sőt, szinte semmi. Kell tehát valami, ami megmozgat sokmindenkit és sokmindent. Úgy vélem, ez lenne az egyházmegyei zsinat. A zsinat olyan legyen, hogy mozduljon meg minden és mindenki, aki hozzánk tartozónak érzi magát vagy akit csak elérni és vonzani tudunk. Az első lépést már megtettük: vélemények bekérése papoktól, világi hívektől, intézményektől, szerzetesektől. Melyek azok a kérdések az egyházmegyén, illetőleg az egyházon belül, melyeket meg kellene beszélni, s esetleg döntést hozni? A kérdésre az első válasz egy újabb kérdés volt: „Püspök atya mire gondolt?" Erre a válasz: „Semmire, azaz mindenre!" Egy püspök kívánsága ugyanis az lehet: mindenki azt hozza, ami saját lelkében él, ami a saját problémája. Itt mégis felvetnék néhány kérdést, melyek a püspököt foglalkoztatják. Kezdjük mindjárt a papság szentség-kiszolgáltató tevékenységével. 178