Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gyulay Endre: Hogyan szervezzük az egyházmegye megújulását?
keltő formáival a hívő élet folytatásához időszerű segítséget nyújtanak. A kinyilatkoztatás vonzóvá válik és újra cselekvésre ösztönöz. A lelkiségi megújulásoknak köszönhetően az evangélium a gyakorlatban is fiatal marad, az Úrral való személyes találkozáshoz és Krisztus követésében az Atyának való önátadáshoz vezet. cl Isten közelsége tanújának nincsen más választása mint hogy kimerészkedjen a világba s kitegye magát a világ hatalmának. Mindenek előtt azért, mert Jézus üzenete azt követeli, hogy „hirdessétek a háztetőkről" (Mt 10,27); nem magánépülésre kaptuk. S a hangos hirdetés kényszere annál erősebb, minél jobban hajtja az embert a hit igazsága: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot" (lKor 9,16). A lelkiségi mozgalmaknak nem ritkán igaztalanul róják fel, hogy elszigetelődnek, hogy apostoli indíttatásuk sterillé válik. Bizonyítható, hogy a zsinat ideje óta mindenfelé előkészítették a talajt Isten igéjének magja számára. Mivel — lélekkel telt személyek, vagy üdvös élmények hatására — felismerték, hogy az Evangélium egy szava az a jelszó, ami lehetővé tesz egy új, eddig ismeretlen országba való belépést, s amelyről semmiképpen sem hallgathatnak (ApCsel 4,20). Ez az elköteleződés a társadalmi igazságosságért és a békéért való állásfoglaláshoz vezet — noha az ezekhez a célokhoz vezető utat a szív megtérésében keresik. Nem hiányoznak tehát a társadalom és az állam megújulásához hozzájáruló lépések. A mozgalmak és közösségek kezdeményezéseiről és terveiről szóló beszámolók minden esetre legkevésbé sem olyan életidegennek mutatják őket, mint amilyen — gyakran — a hírük. d) A részegyházak minden lelki közösségét kötelezi az egyház és a társadalom szolgálata. A lelki sajátosság sem a mozgalmakat, sem az egyéneket nem menti fel az egyházközség és egyéb egyházi csoportok iránti felelősségük alól. Ezért az a feladatunk, hogy a keresztény küldetés „helyben" történő megvalósításának útjait megmutassuk. Nem lehet lemondani a mozgalmak tagjai és a kijelölt pásztorok közötti bizalomról és az egymásrautaltság tudatáról. Csak ha ez a feltétel teljesül, akkor sikerül felismerni az egyházközség szolgálatához szükséges lelki értékeket és erőket. A mozgalmak tagjai felkínálják szolgálatukat különféle lelkipásztori feladatokra: gyermekek, fiatalok és felnőttek hitoktatására, a többi hívők lelki ösztönzésére, az istentisztelet alakítására, a hivatásápolásra, társadalmi szükséghelyzetek megoldására, emberi és szociális problémák kezelésére. Mindezzel tanúbizonyságot tesznek arról, „mit mond a Lélek az egyházaknak (az egyes egyházközségeknek)" (Jel 2,7 stb.) (Az 1992. évi Országos Teológiai — Lelkipásztori Napokon az Országos Lelkipásztori Intézetben 1992. január 26-án elhangzott előadás kissé rövidített szövege.) Gyulay Endre megyéspüspök HOGYAN SZERVEZZÜK AZ EGYHÁZMEGYE MEGÚJULÁSÁT? A szerző ezen a címen tartott előadást az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett 1992 évi januári „Országos Teológiai Napok" alkalmából. Az egyórás beszámoló szószerinti közlése természetesen messze meghaladná folyóiratunk erősen korlátozott kereteit. Az egyházmegyei zsinati tervekkel kiegészített beszámoló tartalmát és szellemét azonban példamutatónak látjuk annak szemléltetésére, hogy miként lehet egy — még hazai viszonyokhoz mérve is mostoha körülmények között működő — egyházmegyét zsinati szellemben megújítani. így tehát az alábbiakban még akkor is megkíséreljük az előadás 176
