Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztos vagy jó teológiát?
szerek, „fogások", pedagógiai eszközök a teológia állandó szem előtt tartása nélkül inkább a szórakoztatóipar egyik ágához tartoznának. Természetesen a hívő lelkűiét és imádság nélkül a teológiának nincs gyökere az életben. Csak „térdenálló teológia" lehet olyan alap, amely nem vitatkozó gyakorlatok, nem szószaporitás vagy akár a retorika mesterfogásaiból áll. A középkor nagy skolasztikusai mind misztikusok voltak, — állítja a protestáns Paul Tillich. 1.2. A hit szilárdsága Okvetlenül látnunk kell azonban a különbséget és összefüggést a hitvalló tanuságtétel és a rendszeres, argumentáló teológiai tudomány között. Mindkettőnek Isten Szava a forrása és éltető talaja. De míg Isten Szava a sugalmazott írásokban és a Szentírással együtt megszülető élő hagyományban bennfoglaltan, csíraszerűen található, a teológia ezt a Szót kibontakoztatja, értelmezi, rendszerezi, igazságát megindokolja. „Jézus Krisztus által jutottunk hozzá a hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk és dicsekszünk" (Róm 5,1). — „Ha nem álltok szilárdan Jahve mellett, úgy nem lesz tartásotok, támaszotok" — ezt az értelmező fordítást javasolják ma olyan szisztemetikus teológusok, mint Joseph Ratzinger Izajás 7,9 verséhez, amelyet a latin teológia Szent An- zelmtől kezdve sokszor idéz. Maga Anzelm a Vulgátához ragaszkodva így interpretálja: „Si non credideritis, non intelligetis — nam qui non crediderit, non experietur, et qui expertus fuerit, non intelliget." Vagyis miden megismerés a tapasztalásra épül, ez a tapasztalás pedig a hívő benső elhatározása és odaadása. Ha szilárd bizonyosságról beszélünk a hittel kapcsolatban, az csakis a bibliai hit egészen sajátos, a kereszténységre jellemző felfogására alkalmazható. Igen sokszor mondjuk ki: „Amen!", anélkül, hogy tudatosítanánk ennek a szónak jelentését. A héber szó gyökere: „mn" egész sereg jelentést hordoz: rátámaszkodni, karjába venni, magát ráhagyni. Mindenképpen érzékelteti az igazság, szilárdság, szilárd alap, továbbá a hűség, bizalom, odaadás jelentéstartalmát. 1.3. A tudomány bizonyosság-kritériuma Amit a mai szóhasználat tudásnak, ebből eredő tudománynak nevez, az sokkal inkább kapcsolódik a „kipróbálni", a „megszerkeszteni-megcsinálni", „megalkotni" jelentéséhez. A tudományok bizonyossága arra utal, hogy valami utánozható, tetszőlegesen megismételhető, kipróbálható. Nem csodálkozhatunk, ha ma, — mint már igen sokszor a múltban — valami hibrid keveréknek érzik ezt a szót: „hit-tudomány", amint általában a „teológiát" megnevezik. Hittel „az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát", — „értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt... és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást." (Dei Verbum 5.) A hit ennek az odaadásnak benső aktusában olyan tapasztalás, amely aktív és passzív, szabad és szenvedőleges egyszerre. Találkozás, egyetértés Valakivel, az értelem egyesülése azzal, ami tőle egészen különbözik, a szabad személy ragaszkodása Ahhoz, aki mindig is Más marad. Hosszadalmas volna tovább elemezni ennek a tapasztalásnak egészen sajátos jellegét. (Lásd J. Meyer zu Schlochtern, Glaube, Sprache, Erfahrung. Zur Begründungsfähigkeit der religiösen Überzeugung. Regensburger Studien zur Theologie. Band 15. Frank- furt/Main, 1978. — M. Meslin, L'expérience humaine du divin. Fondements d' une anthropologie religieuse. Cerf. Paris, 1988.) Itt csak a fogalompár: hit és tudás, hinni és tudományt lärehozni, vagyis a teológia foglalkoztat bennünket. Érthető és jogos az az emberi elvárás, hogy csak arra vállalkozunk, ami biztos, csak azt fogadjuk el, ami igazolható, csak azt tartjuk érvényes kijelentésnek, nyilatkozatnak, ami — mint a deduktív tudományokban mondják — végesszámú lépésben bizonyítható. Csak akkor invesztálunk, ha garanciáink vannak — mondhatjuk a kereskedelem és gazdasági racionalitás nyelvén. — Vajon elvárhatjuk-e az ilyenféle bizto147
