Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tringer László: Néhány gondolat a lelkipásztorkodásról napjainkban

kérdését). Kérdés, hogy az egyházak képviselői tudnak-e olyan párbeszédet folytatni, amely figyelembe veszi az eltelt évtizedek alatt a társadalomban lezajlott változásokat, és azokat elfogadva igyekszik nézeteit képviselni. Avagy visszatér-e az egyház a dialógus egy korábbi stílusához, amelyben mint az igazság letéteményese lép fel (jóllehet ezt csak a hit kérdéseiben vindikálhatja magának), azaz nem párbeszédet folytat, hanem igazságot oszt. Sajnos, számos jelét észlelhetjük ennek. Elég, ha csak a katolikus sajtóban tallózunk. Egyik kulturális lapunk nyílt levelet tett közzé, amelynek szerzője úgy próbál párbeszé­det folytatni az ifjúsággal, hogy lesajnálja a fiatalokat, akik „még viselkedni sem tudnak, és egyébként erkölcsi érzékük sincs." E kiragadott, de nem egyedi példa egy meghala­dott, a XX. század végi emberhez nem méltó stílus újraélesztése. Nagy a kísértés az egy­házak számára, hogy ehhez az igazság-osztó párbeszédutánzathoz folyamodjanak. Hi­szen olyan nagy várakozással fordulnak sokan az egyházak képviselői felé, hogy bi­zonytalan világunkban kérdéseikre választ kapjanak. Válasz helyett azonban doktrínák­kal találkoznak, legyenek azok mégoly nemesek is. Az igazság birtokosaként, a felsőbb­rendűség tudatát sugározva folytatott megnyilatkozások — kommunikatív szerkezetü­ket tekintve — nem különböznek a korábbi állampárti megnyilatkozásoktól. Azaz: — Én birtokolom az igazságot — Én tudom, neked mire van szükséged — Neked csak követned kell, amit mondok — Ha nem fogadod meg útmutatásaimat, bajba kerülsz... Egy újfajta párbeszéd szükségessége a lelkipásztori gyakorlatban A lelkipásztori tevékenység — dialógus az egyénnel és a közösségekkel. Számunkra a Nagy Dialógus, a Kinyilatkoztatás folytatásáról van szó, annak közvetítéséről, amit a Nagy Önközlő kezdeményezett. Alapvető kérdés az, képes-e a gyakorló lelkipásztor olyan párbeszédre, amelyet a „posztmo­dern" kor embere meghall és megért? Évekkel ezelőtt történt, hogy az egyik első egyházi szenvedélybeteg-misszió munka­társa beszámolt tevékenységéről egy orvosi fórum előtt. Az úttörő jellegű és eredményes vállalkozás sikerei felől senkinek sem volt kétsége. Mégis, a szakmai hallgatóság köré­ben (akik között hívők és nem hívők egyaránt előfordultak) valami feszültség és rossz érzés maradt vissza. Ennek okait elemezve egyértelművé vált, hogy a tiszteletreméltó (és tiszteletes) előadó váltotta ki a zavart. Hangneme mindvégig olyan magatartásról árul­kodott, amely leginkább a következő formulával adható vissza: „Mi ezt jobban tudjuk, mint ti, hiszen mögöttünk a hit, és a személyes Isten kegyelmi segítsége." Összefoglaló­an azt mondhatjuk tehát, hogy lelkipásztorunk olyan nyelvet használt, amelyet hallga­tósága nem, vagy csak részben értett meg. A feszültség részben a megnemértésből, rész­ben azonban a bűntudat-keltésből fakadt. Az effajta „dialógus" ugyanis a következőt is tartalmazza rejtett üzenetként: „Ha neked nem sikerült a narkóson segíteni, azt jelenti, nincs hited, nem vagy vallásos, stb." Az emberséges, azaz a mai emberhez szóló lelkipásztorkodás feltételezi, hogy az Örömhír közvetítője ismerje azt, akihez szólni kíván. Ne a múlt század, vagy a középkor emberé­hez forduljon, amikor hivatását teljesíti. Vagyis a mai ember önértelmezéséből induljon ki, legyenek a hit kérdéseiről olyan fogalmai, amelyeket a mai ember el tud fogadni. Az alábbiakban egy pár általános elvet, illetve a mindennapi gyakorlatot érintő kérdést pró­bálok megfogalmazni. — 1) Sikeres lelkipásztori párbeszéd feltételezi a transzcendens valóság korszerű fo­galmát. A teológusokat mindig is alaposan kiképezték filozófiai szempontból. A bölcse­let szerepe (ancilla theologiae) éppen az, hogy a lelkipásztor az adott kor gondolkodásának színvonalán tudja megfogalmazni és előadni az Örömhírt. Ezen ideális kívánalommal szem­ben azt látjuk, hogy lelkipásztoraink jelentős részének fejében a transzcendens valóságra utaló kijelentések mögött ugyanolyan kategoriális fogalmak rejlenek, mint ahogy az Is­144

Next

/
Thumbnails
Contents