Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tringer László: Néhány gondolat a lelkipásztorkodásról napjainkban
szeretet, egymásra figyelés, egymás terhének az a hordozása, amelyre ma is annyira vágyunk. Ezért sem állítható szembe hit és tudás, hiszen a hitet csak Isten adhatja, a mi feladatunk a tudás megszerzése, hogy azzal is a hitet szolgálhassuk, hogy ma is alkalmasak lehessünk a feladatok elvégzésére. Az emberséges lelkipásztorkodás igényének meg kell jelennie minden területen, az egyházi sajtótól a lelkészképzésig. Joggal vagyunk elégedetlenek. Még kevés az olyan írás, ritka a tömegkommunikáció olyan műsora, amely esélyt mutat arra, hogy Krisztushoz vezesse a mai embert, vagy mélyítse az egyháztagok hitéletét. Az Evangélikus Teológiai Akadémián már hallgatnak szociológiát, ez bizonyosan segítség a jövő lelkészeinek, de önmagában szinte csak a jó szándék tükrözője. A lelkipásztorok felkészítése éppúgy közös feladata teológus és nem teológus tanároknak, mint ahogy minden területen szükség van a lelkészek és a laikusok munkájának harmóniájára. Végül néhány szót azokról a tapasztalatokról, melyeket úgy szereztem, hogy segítettem megvalósulni egy mentálhygiénés posztgraduális képzést, amely immár második hároméves periódusát éli, és egyenrangú tényezője a felsőoktatásnak. Nem tartom véletlennek, hogy ezt az oktatási formát mélyen hívő, egyházi kötődéssel rendelkező, többségükben katolikus, de ökumenikus nyitottságú emberek dolgozták ki, hozták létre. Nem azt jelenti ez, hogy az azóta több helyen megindult, egyházi háttér nélküli hasonló képzéseket eleve kisebb értékűnek tartanám, de ezen a kényes területen, a lélek világában feltétlenül vallom hit és tudás harmóniájának szükségességét, sajátos értékét. Ez a képzés is, amelynek különböző felekezetekhez tartozó lelkészek is hallgatói, meggyőzött arról, hogy aki emberekkel foglalkozik, annak sajátos felkészültségre, elsősorban önismeretre, azután sok egyéb, többek között módszertani ismeretre is szüksége van. Ne féljünk ettől! Nem csorbítja az Isten Szentleikébe vetett hitünket, ha mindent megteszünk azért, hogy jól szolgáljuk őt. Ismétlődő tapasztalatom, mint előttem sokaknak, hogy minél nagyobb a tudás, annál inkább alázatra nevel, hiszen annál meggyőzőbbek hiányosságaink. A gőg többek között tudatlanságot takar. Az emberséges lelkipásztorkodás pedig erős hitet, alázatos tudást igényel. Dr. Tringer László NÉHÁNY GONDOLAT A LELKIPÁSZTORKODÁSRÓL NAPJAINKBAN „Quae sursum sunt quaerite" A jelenkorunkban lezajló robbanásszerű történelmi és politikai változások a szellemi élet szféráit sem hagyják érintetlenül. Az elfojtott szó kimondatik, eleddig félve visszahúzódó csoportok, vélemények színre lépnek, hallatják szavukat. Egyre sokszínűbbé válik a társadalom, s homogén tömege világnézetek, pártállások, nemzeti, kulturális hovatartozások mentén polarizálódik, strukturálódik. A szociálpszichológia egyik alapvető megállapítása, hogy az egyén és a nagy társadalom szerves illeszkedése a kiscsoportokon keresztül valósul meg. Egy egységes társadalomban az egyén legalább 4-5 kiscsoporthoz tartozik (család, munkahely, baráti kör, egyesületek stb.), s ez a fiatalnak harmonikus lelki fejlődését, a felnőttnek egyensúlya megőrzését mozdítja elő. Jól működő kiscsoportok szövedéke biztosíthatja (egyéb feltételek megléte esetén) az emberi elme egészségének védelmét is. 141
