Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Pásztor János: „Meghaltok Krisztussal, éljetek Ővele és Őbenne”
másom szerint a magyar nyelv.egyedülálló abból a szempontból, hogy a megkereszte- lésre használt kifejezés a kereszt szóból származik.4 Ez a magyar kifejezés arra utal, hogy a keresztségben nem csupán mosakodásról, hanem halálról, Krisztus kereszthaláláról, és abban való részesedésünkről van szó. Krisztus meghalt a kereszten, és bemutatta az egyszeri tökéletes áldozatot. A tökéletes Főpap a valóságos Isten és valóságos ember, odateszi önmagát, mint tökéletes prosphora-t a keresztfa oltárára (Zsid 9,14; 8,3). Mikor téged megkereszteltek, ebben a halálban részesedtél: együtt meghaltál Vele, mert elismerted halálra méltó voltodat, illetve elismerték azok, akik a keresztvíz alá odatartottak. Aki azonban Krisztus halálában részesedett, az részesedik életében is, feltámadott Vele együtt, és Vele együtt új életben jár. Légy, ami vagy! E részesedés eredménye az, hogy őbenne élhetünk, és ő mibennünk, akik Vele együtt átmentünk a halálon (Gál 2,18-20). E részesedés eredményének leírására már nem elég az a különben nagyon fontos megállapítás, hogy a megkereszteltek Krisztus népéhez tartoznak. E Krisztushoz való szerves tartozást Pál apostol a Krisztus-Test valóságának leírásával mondja el. Egy testté kereszteltettünk meg, szervesen összetartozunk az Úrral, és Benne egymással (IKor 12,12-27). Az egy testbe tartozóknak pedig létérdeke az, hogy a test többi tagja is egészséges legyen, és funkcióját betöltse. Ezért nekem, mint az Egy Egyetemes Egyház, azaz a Krisztus-Test egy részében az Ecclesia reforrmta-ban élő Krisztus-szolgájának létérdekem, hogy a Római Katolikus Egyház, — melyet a Krisztus-Test részének vallók, és ismerek — növekedjék és erősödjék Krisztusban. E Test törvénye az ötezer ember megvendégelésének a törvénye: minél többen esznek az Úr kenyeréből, annál több marad. Minél erőteljesebben hangzik ebben az egyházban a szó és a tett egységében a „Dicsértessék a Jézus Krisztus", annál nagyobb belső örömmel mondom rá: „In aetemum. Ámen!" Nem elég tehát a kedves és udvarias szó, ami ugyan nagyon fontos. Szükséges a Krisztus-Testben való összetartozásunk tudata, átérzése, megvallása, az egymásért való könyörgés, a lehetséges szolgálatok együttes végzése; az egyház belső életében. Szolgálatom legszebb élményei közé tartozik az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága theológiai tanulmányi munkájában való részvétel, melyben római katolikus teológusokkal együtt dolgoztunk, és imádkoztunk. Egy ilyen konferencián szolgáltam életemben először római katolikus templomban — Brazíliában. Milyen jó, hogy már nem kell ezért Brazíliába elmenni! Közösségünk az imádságban és a szolgálatban az előfeltétele annak, hogy tanúskodásunk a magyar társadalomban meggyőző legyen, azaz szolgálatunkban maga Krisztus mutassa meg magát a sok megosztástól, bűntől, tehertől vérző, szeretett magyar népünk életében. Légy, ami vagy! Legyünk, amik vagyunk: Krisztussal a halált megjárva, életének, testének részei. Aki Benne él, akinek szíve az ő szívével együtt dobog, az részesedik, azok részesednek Krisztus szolgálatában; azoknak adatik a kegyelem, hogy életükben megjelenjék a Megváltó, a Krisztus. Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak, és a Szentlélek Istennek, amiképpen kezdetben volt, és most és örökkön örökké. AMEN! Jegyzetek: 1. Készítette a belgiumi Bruges „Sint Godelieve" bencés apátsága Tér Fonteyne nevű konferenda- központjában egyik ökumenikus munkacsoport. — 2. A konstantinum utáni korszakban fontos dolog a múlt kiértékelése, és az egyház és társadalom jövőjéről való elmélyült gondolkozás, és dialógus. A szekularizáció protestáns irodalma, valamint a II. Vaticanum — elsősorban, de nem kizárólag a Lumen Gentium — dokumentumai gazdag anyagot tartalmaznak. — 3. A témában alapvető ref. mű: Oscar Cullmann, Die Tauflehre des Neuen Testaments, Zwingli-Verlag, Zürich, rövid magyar summa: Pásztor János, Munkafüzet az újszövetségi bibliai theológia tanulmányozásához. Debrecen, 1981. 62kk. — 4. Másik ilyen sajátosan magyar probléma a keresztény-keresztyén különbség. Ez azelőtt nyelvi kérdés volt. Pázmány Péter keresztyént írt, Ráday Pál a nagy ref. énekíró keresztényt használt. A két háború között csináltak ebből felekezeti kérdést. Ezt is úgy kellene megbeszélni, mint az Úri Ima, Az Apostoli és a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás ökumenikus fordítását. 102
