Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Nemeskürty István: Az ökumené és az „Ige” jelentősége
KÖRKÉP Nemeskürty István AZ ÖKUMENE ÉS AZ „IGE" JELENTŐSÉGE A keresztény egység Magyarországon, történelmünkből következően, a XVI. század óta a hétköznapok mindennapi gondja. Jóval azelőtt, hogy 1964 novemberében a 11. Vatikáni zsinaton kibocsátásra került az Unitatis redintegratio, minden keresztény magyar találkozott az ökumenizmus szellemének hiányából fakadó problémákkal. A józan ész és a Szentlélek sugalmazása ugyan sokszor, sok mindenkit átsegített a lélek szakadékain, a felekezeti elfogultság mégis a kelleténél több kárt okozott. A protestantizmus, ezen belül a kálvinizmus különösen, nálunk nemzeti kérdéssé is vált. A katolikus vallást erőszakkal támogató Habsburg uralkodóházzal szemben az üldözött református felekezet hívei büszkén hirdették magukról, hogy ők a nemzeti öntudatunk letéteményesei. (Ezért is volt II. János Pál pápa jelentős tette az, hogy megkoszorúzta a gályarabságra hurcolt református lelkészek emlékoszlopát Debrecenben.) A magyar protestantizmus az egységes magyar állam megsemmisülésének évtizedeiben terjedt el. Mivel elterjedése egybeesett a török hódítással, illetve: éppen ezért, ennek folytán, a közvélemény Isten büntetésének tekintette a törököt és bűntudatában úgy érezte, hogy egy külsóségesnek látszó, érthetetlen ceremóniáktól megfosztott, megújított vallásgyakorlat révén, bensőségesebben és anyanyelven átélt hit segítségével elnyerheti Isten bocsánatát. A magyar nyelv nagyrészt a reformáció lelkészeinek buzgalmából vált a hit és a kultúra hordozójává. A nemzeti nyelvű magyar irodalom és könyvnyomtatás terjesztői csaknem fél évszázadon át túlnyomóan a reformáció hívei voltak. Mivel azonban a XVI. század keresztény magyarjai súlyos trauma áldozataivá váltak (török hódítás, az ország három részre szakadása) és mivel, éppen ezért, a reformáció egyszersmind a kortársak többségének szemében nemzeti üggyé vált: a lelkészek legjava túltette magát az elhatároló felekezeti szabályokon. Alkalmazkodtak az ősi vallásos hagyományokhoz, egyedüli célként ismerve el az, hogy meg kell tartani a nemzetet a keresztény hitben. S hogy ez mennyire sikerült, arra példa, hogy Magyarország az egyetlen törökhódította ország, melyet az iszlám szelleme még csak meg sem érintett — a magyar lakosság nem vált mohamedánná. (Ez részben a más földrajzi körülmények közötti görögségre is érvényes.) Bornemissza Péter evangélikus szuperintendens 1566-ban az egyik legszebb Mária-di- csőítést írta és adta közre: Reátekint jobbfelól anyjára Krisztus Urunk az Szűz Máriára: Idvözlöm én jó anyám lelkedet Idvözlöm én testedet, méhedet Megbódogult te emberségedet Nagy hitedet, cselekedetedet. Virágzó méhedben viselél Ez világra engemet te szüléi Az te áldott tejeden éltettél Emberkorra engem felnevelél. (Az ítéletről) 93
