Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Nemeskürty István: Az ökumené és az „Ige” jelentősége
Pázmány Péter viszont Balassi Bálint: „Végtelen irgalmú, ó te nagyhatalmú Isten" kezdetű, ötvenedik zsoltár átdolgozását vette fel imakönyvébe (1606). Köztudomású, hogy az első nyomtatott, teljes katolikus bibliafordítás Pázmány Péter és a református Bethlen Gábor erdélyi fejedelem közös támogatásával jelent meg 1626- ban; a jezsuita Káldi György munkája. Mind Pázmány, mind Bornemissza hangoztatta, hogy ahol nincs pap, ott bármely keresztény hívő egybegyűjtheti a híveket, felolvashat nekik, s együtt imádkozhatnak, énekelhetnek. „Krisztus előtt semmi szömélyválogatás nincsen, akár zsidó, akár török, akár szegény, akár úr, akár nemes és paraszt könyörögjön őneki (imádkozzék hozzá)." Bornemissza: Prédikációk (1574). „Noha a görögök, örmények, rácok, muszkák, oroszok, oláhok és Európának fő tartományi tévelygésekbe keveredtek, de nagyrésze megtartották, ami szükséges a keresztséghez... így valakik ezek között a keresztség után meghalnak, mind üd- vözülnek." Prédikációk, 1636. A ma ökumenikusnak nevezett, akkor irénikus felfogás tehát, történelmi okokból, csírájában már a XVI. századtól kezdve kimutatható. Szükségtelen tovább sorolni a történelmi párhuzamokat; témánk vonatkozásában most csupán arra szükséges rámutatni, hogy a nemzeti-históriai sajátosságok figyelembe vétele nélkül Magyarországon lehetetlen igazi ökumenizmusról beszélni. Hiszen ezek a magánéletet is át- meg átszövik, a vegyesházasságoktól a temetésekig és nemzeti ünnepeink vallásos vonatkozásáig. A katolikus-református házasság súlyos magánéleti problémáiról tanulságosan ír Zilahy Lajos: Ami a romok alatt s ami a romok felett van (A Híd 1942. 28. sz.) című röpiratában. Feltűnő, hogy a szorosan vett teológiai nézeteltéréseknél gyakran súlyosabban esik a mérleg serpenyőjébe a nemzeti vonatkozás. Említettük, hogy a nemzeti nyelv sokat köszönhet a reformációnak. A nyelv: a gondolat, az „ige" (meíy kezdettől fogva van, János ev. 1.) hordozója és kifejezésre juttatója. Mint ilyen, rendkívüli szerepet játszik a hívek életében. Éppen ezért sajnálatos, hogy a korszerűség és az ökumenizmus jelszavával évezredes magyar szövegeket hajigálunk ki tudatunkból. Tévedés arra hivatkozni, mintha a Miatyánk ősi magyar szövegéhez csupán megszokásból ragaszkodnának az öregek —, a fiatalok hamar hozzászoknak az újhoz. De milyen újhoz? És meddig új az új, mikor következik még korszerűbb legújabb? Szabad-e nyelvi divatokhoz szabni imák szövegét? Vajon nem azért kedvesebb-e a mai olvasók előtt Károlyi Gáspár napjainkban agyonidézett szövege, mert régi, tehát időtlennek tűnik? A Jordánszky-Kódex szövege, vagy Pesti Gáboré ugyan annál is szebb, de mivel ezek nem kerültek széles olvasóközönség elé, a katolikus hívek közül csak a tudósok ismerik értéküket. Komolyan hiszi-e bárki, hogy egy modernizált Miatyánkot mélyebb átéléssel imádkozik a hívő? Kétségtelen, hogy az Angyali Üdvözlet ősi magyar szövegváltozata filológiailag pontatlan, ámde mégis milyen hódolatról tanúskodik a Boldogasszony iránt! „Angelus Dó- mini nuntiavit Mariae et concepit de Spiritu Sancto." Magyarul: „Az Úr angyala köszöntötte Máriát, (aki) megfogant a Szentiélektől." — Ezzel szemben évszázadok óta mi magyarok így imádkozunk: „Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát és ez méhbe fogadá Szentlélektől Szent Fiát." Szabad-e ezt a költészetet száműzni? — Most a Miatyánk... szövegével okoskodnak a nyelv-inkvizitorok, feledve, hogy a nyelv éppen ősi jellegénél fogva is hat, mert önmagában bizonyító erőnek érezzük. Eleink is így mondták. Szent Jeromos se merte latinra fordítani az Újszövetség meggyökeresedett héber és görög szavait, mert azok már szakrálissá váltak; Krisztus; evangélium; apostol; farizeus; lévita... Figyelemre méltó, megfontolandó, hogy szavak, szövegváltozatok gyakori cseréje szinte sugallja, hogy a szent szövegek igazsága időleges, múlandó, mert értelmezés, „új- rafordítás" kérdése csupán. Ne feledjük, hogy a magyarországi reformáció kezdetén a reformáció hívei ölre mentek egymással egy-egy bibliai részlet fordítása, értelmezése, hitele kérdésében. A kinyilatkoztatás, a hit forrása a kelleténél jobban maga a szó lett. 94
