Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Hervay Ferenc Levente: Ciszterci lelkiség a mai világban: 900 éve született Clairvaux-i Szent Bernát
KORKÉP Hervay Ferenc Levente O.Cist. CISZTERCI LELKISÉG A MAI VILÁGBAN 900 ÉVE SZÜLETETT CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT A következőkben egy ciszterci szerzetes megkísérli összegezni gondolatait arról, hogy miként kellene megjelennie a mai világban a ciszterci életnek, a ciszterci lelkiségnek, hogyan kellene élő valósággá tenni azokat a kincseket, amelyeket a Szentlélek kilenc évszázad folyamán a ciszterci rendben megérlelt, és azokat is, amelyeket a Lélek most és a közeljövőben a rend közösségei által Isten népének, az egyháznak és a világnak adni akar. Tehát nem a valóság leírásáról, nem egy szerzetesrend lelki szociográfiájáról lesz szó, nem is a magyar ciszterciek kilátásairól, hanem a szerzetesi eszményről. A Ciszterci Rend generális káptalanjának (1969) megfogalmazása szerint a ciszterci életet meghatározó források: a/ az Evangélium és a Tanító Egyház, napjainkban különösen a zsinat határozata „A szerzetesi élet korszerű megújításáról" (Perfectae caritatis, 1965), b/ a korai monasztikus hagyomány, c/ Szent Benedek Regulája, d/ a ciszterci hagyományok, így a rend kezdeti alapokmányai, a lelki élet ciszterci mestereinek írásai, kilenc évszázad tapasztalatai a szerzeteséletről, e/ a mai egyház és társadalom elvárásai, és f/ legfőképp«! a közöttünk ma is működni és vezetni akaró Szentlélek, aki eligazít, mit, hogyan kell merítenünk a régi kincsekből, és indít, űz, hajt a teljesebb megtérésre, megújulásra, növekedésre, új kezdésekre. Az olvasó a következőkben bizonyára sok olyan elemet talál, amelyre más szerzetes- rend vagy éppen más keresztény közösség azt mondhatja, hogy ez benne van a mi törekvésünkben, a mi eszményünkben is, mi is ezt akarjuk, mi tehát a különbség? Mégis úgy gondolom, a ciszterci lelkiség elemeinek összessége egy sajátos színt, egy sajátos jelleget képvisel a szerzetesrendek között. Ha valaki ezt mégsem fedezi fel, elégedjen meg azzal, hogy a Ciszterci Rend egy nagy család, amelynek 900 éves múltja és tradíciói vannak s, amelynek ma is van életeszménye, aminek megvalósítására törekszik. ISTEN EMBERE. A ciszterci szerzetes, mint minden szerzetes, mindenek előtt Isten embere, aki megsejtette, felismerte a teremtett világ és a Teremtő Isten közötti óriási különbséget. Szabadulni akar a múlandó dolgok bűvöletéből, Isten felé fordul, őt keresi, a folyamatos megtérés, Istenhez térés útjára lép. Mindenek fölött isteni Mesterét, Jézus Krisztust keresi, őt akarja követni, vele járva akarja mindig és mindenben a mennyei Atya akaratát teljesíteni. Legnagyobb és mindennapi öröme akaratának felismerése és boldog követése: „szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével siet előre az Isten parancsainak útján" (Regula, Prológus 49). Isten akaratát egyre mélyebben felismeri igéjében, az evangéliumban, a Regulában, a rend szabályaiban, apátja és elöljárói szavában, a számára Istentől adott körülményekben, a rendi testvérek példájában és tanácsadásában. Mindezeket átelmélkedni, imádságba, az Úrral való megbeszélésbe foglalja. Lehet, hogy első lépéseit a világban, az emberekben, a múlandó dolgokban való csalódás vezeti, de a próbaév és az ideiglenes fogadalom évei alatt le kell számolnia minden bálvánnyal, a pénzhez, tárgyakhoz, gyűjteményhez, emlékekhez való ragaszkodással, élvezetekkel, dicsőség és hímév utáni vággyal. Ez a tisztulás útja. Ugyanakkor lépésről lépésre megvilágosodik előtte, hogy minden igaznak, szépnek, jónak és szeretetreméltónak forrása Isten, s ő maga mindezek teljessége. Most már nem menekülést keres a szerzeteséletben, hanem élete értelmét, boldogságát. Megtalálja legnagyobb kin88
