Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE P. NEMESSZEGHY ERVIN JEZSUITA TARTOMÁNYFŐNÖKKEL - Zimányi Ágnes (kész.): 500 éve született Loyolai Szent Ignác
Egyik legfőbb feladatunk — talán ezzel kellett volna kezdenem — a hitetlenség, az ateizmus elleni harc. Először VI. Pál pápától kapta a jezsuita rend ezt a sajátos hivatást, amelyet azóta a többi pápa, így II. János Pál is megerősített. A hitetlenség sokrétű kérdés, számtalan formában érvényre juthat. Harcos ateizmus, praktikus ateizmus éppúgy lehet, mint agnoszticizmus, amely szerint olyan kérdésekről, mint a túlvilág, Isten léte, vagy a lélek halhatatlansága az emberi értelem semmi biztosat nem tudhat. A hitetlenség egyik formája a társadalmi és gazdasági igazságtalanság, amely nagy kísértés a hit ellen. Akik igazságtalanság alatt görnyednek, nehezen tudják elfogadni, hogy létezik a szerető Atya Isten, aki gondviselőn irányítja sorsunkat. — Mit lehd mondani ilyenkor? Azt kell mondani, hogy Isten szabadságot adott nekünk és ránk bízta, hogy megoldjuk a problémáinkat. Az igazságtalanságok elleni harc a hitért való harc is. Először rá kell mutatnunk az igazságtalanságokra, de ez még nem elég. Az utat is meg kell mutatni, ahogyan lehetne másként. Nehéz feladat, és minden országnak más a helyzete, amelyet szintén tekintetbe kell venni. Mások a problémák Nyugat-Európában, Afrikában, vagy Latin-Amerikában. Úgy tűnik, a tömeg-apostolkodás ideje lejárt. Szép és fontos nagy tömegeket mozgatni, de a hit ma nem így terjed külföldön sem, hanem személyről személyre. Kiscsoportokban, intenzív tanulással, egymásra figyeléssel. Talán azért is virágzanak a szekták, mert komolyan törődnek tagjaikkal, és szoros, személyes kapcsolatot tartanak egymással. A katolikus egyházban is szerveződtek kiscsoportos mozgalmak, elsősorban az irányított lelkigyakorlatokra, a házas hétvégékre gondolok, de sok más közösségre is, amelyek intenzívebben megfogják az embereket. Mivel a hitetlenség sokféle, sokféleképpen kell harcolnunk ellene. Említettem már a médiákon keresztüli sajtóapostolkodást, a szociális igazságtalanságok elleni küzdelmet, az ifjúság keresztény elvek szerinti nevelését. De nem beszéltem még arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk a tudományos művelődést és munkát, hogy az egyes tudományos kérdések, amelyek problémákat vetnek föl a hit embere számára, elrendeződjenek. Kívánatos volna, hogy ezen a téren is megszűnjék izoláltságunk. Az egyház korábbi nehezebb körülményei között nem mindig tudott ilyen irányban megfelelően munkálkodni. Jónéhány szakemberünk él külföldön, Innsbruckban, Washingtonban, Rómában, Torontóban, Japánban és másutt, akik, ha nem is véglegesen, de egy-egy előadásra, talán egy-egy kurzusra haza tudnak jönni. Magam is tíz évnél tovább tanultam természettudományokat itthon és Oxfordban. Tanítottam matematikai logikát és természetbölcseletet, más néven kozmológiát. Szerettem ezt a munkát, és hálával tartozom rendemnek, hogy lehetővé tette számomra a sokéves tanulást, amely pedig nem volt olcsó. A jezsuita rend hagyományosan sokat költ tagjai tudományos képzésére, és ezt apostoli befektetésnek tekinti. Ezt jól kell érteni. Mi nem személyes karriervágyból tanulunk fizikát, matematikát, egyéb tudományokat. Ha ez lesz a legfőbb cél, többnyire a hivatással is baj keletkezik. Ma már világosabban látjuk, hogy a tudomány és a hit között nincsenek föloldhatatlan ellentétek, inkább kiegészítik egymást. A létezés nagy kérdéseit megközelíthetjük vallásos hittel és tudományos módszerrel is. A teremtés pillanatát például sokan úgy képzelik el, hogy az univerzum eredetileg mérhetetlen kis területre összpontosult, és egy hatalmas ősrobbanás — Big bang — következtében alakult ki a világmindenség, amelynek anyagi részecskéi, a csillagok, a galaxisok, azóta is folyamatosan távolodnak egymástól. Lehetséges, hogy a Jó Isten azt akarta, hogy a teremtés bizonyos fizikai történések szerint valósuljon meg, mégis, a világ keletkezésével kapcsolatos fizikai teóriák önmagukban nem vezetnek el Istenhez. Az anyagi világ teremtését sokféleképpen lehet fölfogni, soha nem szabad azonban úgy elgondolni, hogy az Úr Isten évmilliárdokkal ezelőtt megteremtette a világmindenséget, amely azóta eljár a maga módján, „a gép forog, az alkotó pihen" madáchi módon. Isten a világot megteremtette és folyamatosan létben tartja. Úgy lehetne mondani, hogy most is teremti, ahogyan Teilhard de Chardin is megfogalmazta evolúciós víziójában. Egyre 84
