Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE P. NEMESSZEGHY ERVIN JEZSUITA TARTOMÁNYFŐNÖKKEL - Zimányi Ágnes (kész.): 500 éve született Loyolai Szent Ignác

A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE P. NEMESSZEGHY ERVIN JEZSUITA TARTOMÁNYFŐNÖKKEL 500 ÉVE SZÜLETETT LOYOLAI SZENT IGNÁC A Jézus Társasága ebben az esztendőben ünnepli a rendalapító Loyolai Szent Ignác szü­letésének 500 éves jubileumát. Tavaly volt 450 éve, hogy III. Pál pápa jóváhagyta a ren­det. S idén 450 éve annak, hogy Ignácot 1541-ben rendtársai megválasztották a közösség első főnökévé. Ebből az alkalomból beszélgetünk a jezsuita rend tartományfőnökével, P. Nemesszeghy Ervinnel, aki tavaly tért haza Kanadából, hogy átvegye a magyar provin­cia vezetését. A szerzetesrendek feloszlatása után Angliába került, ahol teológiát és ala­csony-hőmérséklet fizikát tanult, majd egyetemen tanított. 1978-tól Kanadában a ma­gyar jezsuita noviciátus vezetője lett, később kanadai elöljáró. 1986-től volt a külföldön élő magyar jezsuiták tartományfőnöke, 1990. október 19-től pedig az egyesített magyar provincia elöljárója. A rendtartományhoz ma 166 szerzetes tartozik, akiknek fele külföl­dön él, különböző országokban. — Bevezetésként kérem, mondjon valamit a rendalápítóról.., A Jézus Társaságát a ’spanyol, pontosabban baszk származású Loyolai Szent Ignác alapította, aki 1491-ben született és 1556-ban halt meg. Az egyház máig halálának nap­ján, július 31-én emlékezik meg róla. Érdekes, hogy aránylag későn, közel 30 éves korá­ban tért meg. Előtte kora spanyol nemeseinek duhaj életét élte, és — ahogy maga írja — a világ hiúságainak szolgált. Katonatisztként legfőbb céljának tekintette, hogy hazája és királya dicsőségéért küzdjön. A Jó Istennek azonban más volt a terve Ignáccal. Pamplo­na várát védte társaival a franciák ellen. Parancsnokuk már tárgyalt a vár átadásáról, amikor az ő rábeszélésére mégis tovább küzdöttek. A döntő ütközetben Ignác súlyosan megsebesült, egy ágyúgolyó szétroncsolta a jobb lábát. Betegágyán előbb romantikus re­gényeket olvasott, majd a szentek élettörténeteit adták kezébe. Egyszerre új világ tárult a szeme elé. Megdöbbentette őt a szentek hősies és szigorú életmódja. Benső küzdelmek és vívódások után megtért. Nyilvános működése előtt visszavonult a Montserrat mellet­ti kisvárosba, Manrézába, ahol magányában kísértések is gyötörték, de Ignác megtisztult a lelki harcokban. Itt kezdte el írni lelícigyakorlatos könyvét, amely máig egyik leghaté­konyabb ihletője a lelkiségi világirodalomnak. — Miért oly nevezetes ez a mú? Nehéz lenne megmondani, mi a titka. Vékony könyvecske csupán, amelyet Ignác húsz esztendeig írt. Eredetileg spanyolul, majd lefordították latinra és azóta szinte vala­mennyi nyelvre. A keresztény élet misztériumait tárja a lelkigyakorlatozó elé, de nem elvont módon. Az egyes ember tapasztalataiból, egyéni életéből indul ki, amely minden­kor a kegyelem története, de a bűnös emberé is. A szentgyakorlat négy hétig tart. Rávi­lágít az emberi létezés értelmére és céljára, amely Isten szolgálata, Krisztus megismerése és a lelkek megmentése. Az első hét a megtisztulásé és általános gyónással végződik. Csak az tud Krisztus seregében szolgálni, aki eltávolította magából a bűnt. A második és a harmadik héten a lelkigyakorlatozó a megtestesült és szenvedő Krisztus példáján el­mélkedve megvilágosodik, lelkileg áldozatkésszé válik és szent harcokra lelkesül. A ne­81

Next

/
Thumbnails
Contents