Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tringer László: Párbeszéd a lélek „orvosai” között
Tringer László PÁRBESZÉD A LÉLEK „ORVOSAI" KÖZÖTT Fleury híres apátságának (Saint-Benoít-sur-Loire) bazilikájában látható, ahogy a westwerk egyik oszlopfőjén az angyal és az ördög viaskodik a hívő lélekért. Kétoldalról közrefogják, mindegyik maga felé próbálja fordítani. Ahogy a nyári nap az égbolton magasabbra hág, a hívő lélek egyre nagyobb részére esik fény, végül teljes megvilágításba kerül. Imigyen győz az angyal, aki mindvégig a fényben áll, a gonosz lélek viszont árnyékban marad, bárhogy álljon is a nap. Ez a kép jut eszembe, amikor egyes egyháziak részéről olyan megnyilatkozások hangzanak el vagy látnak napvilágot, miszerint a pszichológusok és pszichiáterek a maguk beavatkozásaival károsan hatnak a hívő lelki életére, mert például „elmossák" bűntudatát. A pap a lélek „orvosa", a kereszténység bölcsője óta. Gyógyító tevékenységét hagyományosan a gyóntatószékben fejti ki. Az orvoslás profán gyakorlátából különvált, lélektani tudományokra támaszkodó pszichiátria ugyanakkor „részt kér" magának a lelki nyomorúság és szenvedés enyhítésében. Tanulmányom a gyónás és bűnbocsánat gyakorlatának lélektani elemzésével kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a lélek egyházi és világi „orvosai" jobban megértsék egymást. Bűnbocsánat és gyógyulás A gyónás gyakorlatának lélektani elemzése során elkerülhetetlen, hogy a témát történelmi perspektívából közelítsük meg. A zsidó-keresztény hagyományon napjainkig végigvonul az analógia, amely a betegségből való gyógyulással ábrázolja a bűntől való megszabadulásnak és a megigazulásnak a folyamatát. A bűnös és a megigazult (kegyelmi) állapotot a betegség, illetve az egészség fogalmai helyettesítik, sőt, e kategóriák nemegyszer teljesen összemosódnak. Ennek a megállapításnak illusztrálására könyvtárnyi anyagot lehetne felvonultatni. Elég, ha arra utalunk, hogy maga Jézus, amikor betegségeket gyógyított, bűnbocsánatot is gyakorolt. Sőt, olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint a kétféle aktus egymással felcserélhető (ld. pl. Mt 9,5-6). Jakab apostol levelében egy mondaton belül jelenik meg a két folyamatra utaló állítmány („Valljátok meg... hogy meggyógyuljatok" (Jak 5,16). A kereszténység kétezer éves története során kialakult bűnbánati gyakorlat mindvégig magában hordozza a gyógyítás mozzanatát is. Különösen szembetűnő ez a keleti egyház gyakorlatában. Szent Vazul regulájában szinonimaként szerepel a bűnös és a beteg. A keleti szerzetesség életében a lelki gyógyítás napjainkig jelentős szerepet játszik. A lélekgyógyász számára meghökkentően „modem" lélektani megállapítások olvashatóak a kolostoralapító atyák írásaiban, vagy a középkor aszketikus irodalmában. A jobbra, nemesebbre törekvés, a tökéletesedés útján évszázadok alatt kidolgozott gyakorlatok nem egyszer pontosan egybevágnak a lélekgyógyász terápiás módszereivel.” Még ma is nagyon sok lelki beteg először paphoz fordul, nála keres meghallgatást, segítséget, vigaszt. A lélekgyógyásza tot csak a századforduló óta tartjuk külön orvosi szakágazatnak, teljes önállóságát igazában még ma sem mindenütt érte el. Lényegében a XIX. század végén kibontakozó pszichiátriai betegségtan volt az első komolyabb kísérlet arra, hogy a kóros lelki állapotokat ne a bűn (vagy sátán) közvetlen vagy közvetett megnyilvánulásának tekintsék (Ne feledjük, hogy még a század elején is jelentek meg olyan ifjúsági könyvek, amelyek a hátgerincsorvadást az ifjúkori maszturbációra vezették vissza.) Ezzel párhuzamosan a múlt század végétől önállósodó tudományos lélektan is hozzájárult ahhoz, hogy létrejött a profán lélekgyógyászat gyakorlata, amely az orvosi tudományok 75
