Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Bűn és kiengesztelődés
vet teremtsen belé és szent Lelkét ne vonja meg tőle, mert csak így teljesítheti a törvény előírásait. Az újszövetségi Szentírásban 16 helyen találunk bűnkatalógust, s a görög szöveg 173 bűnt nevez meg. Ebből 33 közvetlenül Isten ellen irányuló vétség, 140 pedig szóban és tettben az embereket, illetve a közösséget sérti. Nem nehéz tehát meglátni hogy a bűn azt az objektív rendet zavarja meg, amely a teremtésből következik, s amelyet az üdvrend a szeretet szálával szőtt át. Innen pedig már csak egy lépés annak a felismerése, hogy a megtérés akármennyire belső állásfoglalás, Istennek joga volt azt külső tettekhez is kötni. Az ószövetségi rendnek is megvoltak a tisztulási szertartásai, Jézus Krisztus pedig az egyházra bízta a bűnbánat szentségét. Külső, jelképes szertartás ez a kegyelem közvetítésére. A külső tett pedig erősíti a belső elhatározást és lehetővé teszi a közösségi magatartást. Ezért Krisztus a hit kifejezését is a keresztség felvételében határozta meg, s ahhoz kötötte a gyermekké fogadást. A hozzá való tartozás táplálására és áldozatos lelkületének továbbadására az eucharisztikus áldozati lakomát alapította. így tette meg az egyházat a kiengesztelódés szolgálatának eszközévé is. A szentség mibenlétét és értékét csak úgy értjük meg, ha a benne lévő jelképet értelmezzük. Vannak benne emberi és isteni elemek. A bűnbánat szentségénél ezek arra szolgálnak, hogy egyrészt kifejezzék az ember belső megtérését, a bűntől való elfordulását, másrészt biztosítékot adjanak a bűnbocsánat valóságáról. A legfontosabb emberi elem kétségtelenül a bánat, ami csak akkor jöhet létre, ha azt az irgalmas és igazságos Istenbe vetett hit vezeti. Az evangélium nem is hagy bennünket kétségben arról, hogy az Atya ismeri esékenységünket és, hogy Jézus Krisztusban hatékony közbenjárót adott nekünk. A bánat nem magunkba roskadás, hanem határozott elfordulás a múlttól, és erőinknek az összegzése. Az igazi bánatban benne van a kiengesztelő- dés vágya és a jóvátétel szándéka. A bánat fokát nem az érzelem határozza meg, hanem az őszinteség. Éppen az őszinteség segít hozzá, hogy a helytelen értékelésből visszalendüljünk abba a táigyi rendbe, amely csak az Isten iránt és az emberek iránt való szeretetten jut kifejezésre. Ezt az őszinteséget teszi próbára a bűnvallomás. Emberileg ez a legkényesebb része a bűnbánat szentségének, hiszen itt el kell fogadni, hogy Krisztus a kegyelmet emberi csatornákon át közvetíti, s hogy az egyház tagjának csak folytatniuk kell azt a „kiüresítést", amelyet ő, az Isten Fia elvállalt abból a célból, hogy élete áldozattá váljon. Az emberi szempontokon mind a gyónót, mind a gyóntatót az segíti át, ha tudja, hogy itt istentiszteleti cselekményről van szó, amelyet az erkölcs, a tisztaság és a tapintat követelményei vesznek körül. A szentséget a visszatérés örömének, nem a számonkérés vagy elítélés merevségének kell kísérnie. Ez elég világos a tékozló fiúról mondott példabeszédből. A BŰNBÁNAT SZENSÉGÉNEK ISTENI ELEME a feloldozás, ami nemcsak jogi deklaráció, hanem a kegyelmi állapot visszaállítása. Krisztus ezzel a jellel akarta a bűnbánó embernek a bizonyosságot megadni: „Amit feloldoztok a földön, föl lesz oldva a mennyben is." Az egyház szerepe az, hogy benne és általa a botladozó ember megtalálja és kifejezze Istenhez való viszonyát. De nem úgy, ahogy mi elgondoljuk, hanem, ahogy Jézüs bemutatta és megvilágította. Ez egyszerre magától értetődő és egészen új: Isten gondolatát hozzászabta a földi emberhez, és az embert felemelte Isten nagylelkűségéhez. 74
