Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A bűnbánattartás szemlélete az Ó- és Újszövetségben
asszony feloldozásánál azzal vádolják Jézust, hogy Istenné teszi meg magát, mert bűnöket bocsát meg. Emberi erőből ez valóban lehetetlen. — Jézus azt mondja, hogy, aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki nem hisz, az elkárhozik. A hinni és megkeresztelkedni itt lényegében azonos tartalmú kifejezés. Azt jelenti, öltözzünk Krisztusba, haljunk meg Krisztussal, és akkor feltámadunk, újjászületünk Őbenne. Megszületni csak egyszer lehet. Ezért nem érti Jézus szavát Nikodémus, pedig ő „mester volt Izraelben" (Jn 3,10). Újjá kell születnünk, de a Szentlélek erejéből. Ez tehát csak a Szentlélek által lehetséges. Aki megrögződik a „Szentlélek elleni bűnben", az menthetetlen (vö. Mt 12,31). Vagyis, amikor tiszta ésszel és szabad akaratommal azt mondom: Isten nem érdekel, meg tudok állni a magam lábán, van magamhoz való eszem és erőm! — ez mélységes, sátáni gőgöt jelent, azaz a Szentlélek elleni bűnt. A kinyilatkoztatás azt tanítja, hogy minden más bűnre van megbocsátás, tehát újjá születhetünk. A szeretett tanítvány írja: „Ha látja valaki, hogy testvére vétkezik, de nem halált okozó bűnnel, könyörögjön érte, hogy visszakapja az életét. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnnel vétkezett. Van halált hozó bűn is. Ilyennél nem mondom, hogy könyörögjön érte. Minden gonoszság bűn. De van bűn, amely nem halálthozó." (Jn 5,16—17) Az örök halál, a pokol hitünk nagy misztériuma. Hasonlóképpen misztérium, mint az üdvösségünk. A miséző pap hirdeti: „íme, hitünk szent titka!" — hiszen Jézus Krisztus „foghatóan" van jelen az Eucharisztiában. „Labete, fagete!" — mondja a görög liturgia. A „fogni", „fogadni" szó sokféle értelemben használatos: kézbe, szívbe, szájba, anyaméhbe fogadni. Ha Krisztust „fogod", befogadod, akkor örök életed lesz. Ha „nem fogod", nincs örök életed. Ne feledjük tehát, a bűnből csak Isten tud kiemelni. A Máté- evangéliumban olvassuk: „A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben megfagy a szeretet" (24,12). A súlyos bűn leállítja bennünk a vérkeringést, ezért fagy meg a szeretet. Lelkünk fagyott földjének fellazítását — a kiengesztelést — csak az kezdheti el, akinek „meleg szíve" van, vagyis, akiben izzik a szeretet. További kérdés, hogy egyházunk milyen szertartással segíti a bűntől való szabadulásunkat. A bűnbánattartás új rendjében a tékozló fiú evangéliumi történetének modelljét mutatják be. Ez mutatja, hogyan kell fogadnunk a „megtérőt", a bűnös testvért, akinek megfagyott szíve Isten napmelegében kezd felengedni és kész a kiengesztelődésre. Ne feledjük el, az ősi bűnbánattartás élő emlékeit sem, amelyet felhasználunk, az egyéni gyónás megőrzése mellett. Tehát az egyház „közösségi bűnbánattartási" mintákat is bemutat. Az első keresztény évezred végéig inkább a „nyilvános bűnösök" bűnbá- nattartását gyakorolták. Hamvazószerdán a püspök a bűnösöket meghintette hamuval, bűnbánati ruhát adott rájuk, azok földre borultak és a nép a papsággal együtt elimád- kozta felettük a hét bűnbánati zsoltárt. A szertartás végén a püspök buzdította a bűnbánókat: Ne keseredjenek, ne essenek kétségbe, hanem imádkozzanak, böjtöljenek, ala- mizsnálkodjanak. A szent Negyvennap elteltével Nagycsütörtökön gyertyás körmenetben ujjongva fogadták vissza őket az egyház közösségébe. Fehér ruhát adtak rájuk, majd következett a szentmise, közös szentáldozással. Isten megbocsátotta, eltörölte bűneiket. Az egyháznak ezt a bűnbocsánat feletti örömét fejezi ki a gyónás végén a gyóntató és a gyónó által közösen mondott zsolozsmás „akklamáció"-felkiáltás: „Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!" — Mert örökké szeret minket!" Isten igéje alapján így foglalhatjuk össze röviden az ó- és újszövetségi bűnbánattartás lényeges elemeit. 70
