Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A bűnbánattartás szemlélete az Ó- és Újszövetségben
— Ismétlem, az Ószövetség erősen hangsúlyozza, hogy a bűn nemcsak az elkövető személyt rontja meg, hanem kömyzetét is: közösségét, kis és nagy közösségét. Ha az Ószövetség bűnét és bűnfeloldását vizsgáljuk, felvetődik a kérdés, hogyan szabadulhatok meg a bűn és a halál kötelékeitől. — Először is bizonyos levitikus, papi-rituális tisztulásokat írnak elő. A Leviták könyve 6. fejezetében találjuk azt az áldozatot, amit a tisztulásra kész bűnösnek egyénileg kell bemutatnia. Az egész nép számára pedig minden esztendőben visszatér a Nagy Engesztelés napja, amikor Isten az egész nép bűnét eltörli, és az életet újra kezdhetik. Isten eltörli a bűnt a nép közös könyörgésére is. Jonatánnak meg kellett volna halnia, de a nép könyörgésére feloldozást nyer. Dávid királynak is két súlyos bűne miatt a halál lett volna osztályrésze, de bűnbánatára — és a nép könyörgésére — Isten megbocsátott neki. Lényegében így foglalható össze a mózesi könyvek bűn- és bűnbocsánat szemlélete. Ebben a nézőpontban a bűn még inkább tárgyi valóság. A próféták kezdik „alanyi" módon szemlélni a bűnt, kiemelve annak személyes felelősségét. Ez annyit jelent, hogy a vétkező alany szándékossága és tudatossága is hangsúlyt kap. A próféták a benső bűnbánatot sürgetik: Ellenzem, amit tettem és mindent elkövetek, hogy megváltozzak! Minden prófétai prédikáció így kezdődik: „Forduljatok Isten felé, tartsatok búnbánatot!" Olyan hittel és biztos tudattal tegyétek, amint azt Izajás könyvének első fejezetében olvassuk: „Ha olyanok volnának bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesztek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesztek, mint a gyapjú." Ilyen meggyőződéssel kell tehát peniten- ciát tartani. Emellett megmaradtak a rituális gyakorlatok is. Jeremiás próféta szerint a testi-lelki odafordulás Istenhez azt jelenti, hogy beismerem: Bűnt követtem el! Addig ugyanis Isten se tud veled mit kezdeni, míg bűnösnek nem vallód magad! Ezekielnél olvashatjuk a prófétai feddést: „Ne mondjátok, hogy atyáink ették a savanyú szőlőt, és a fiák foga vásik el tőle. Mindenki a saját bűne miatt vész el" (18,2.2) A prófétáknál tehát a nagyobb személyi felelősség kerül előtérbe. A penitenciatartás is ezért egyre személyesebb és bensőségesebb lesz. Ez jelenti azt a bizonyos „szívre" való átállást, amit Sámuel próféta Dávid felkenésénél hallott. „Isten a szívet nézi" (lSám 16,7). A rabbik 6si tanítására is figyelnünk kell: „Hivő testvérem, figyeld meg a Bibliát, mi annak az utolsó betűje? Egy lámed, azaz L betű, s az első: egy bét, azaz B betű. Olvasd össze. Az így nyert szó „léb", amit annyit jelent, hogy „szív". Látod? Amikor a Szentírást kezedbe veszed, az élő Isten szívét veszed kezedbe, s amikor a Szentírás egyetlen szavát is meghallod, tudd meg, hogy az élő Isten szíve dobogását hallod. Ehhez tartsd magad! (És neked is legyen szíved!) — Az Ószövetség eljut tehát Isten szívéig, megbocsátó, irgalmas szeretetéig. Világos kifejtését azonban még ne várjuk sem Mózestől, sem a prófétáktól. Az igazi szabadulás nem teljesedhet be addig, amíg el nem jön az, aki Eljövendő! AZ ÚJSZÖVETSÉG bűnbánattartásához érkeztünk. Sokan idézik a keresztény bűnbánatról elmélkedve Szent Ágoston „Vallomásait" — „Confessiones". Itt félrevezető lehett a „confessio" szó, mert ennek az ismertebb egyházi jelentése a „gyónás". Valóban, így is nevezzük, de a confessio eredeti tartalma egészen más. Mit is mond ez a nagy bűnbánó, Ágoston művének első fejezetében? „Nagy vagy Uram, és igen igen méltó minden dicséretre. A te hatalmadnak és bölcsességednek nincs határa. Dicséretedre sóvárog az ember, a teremtésednek kicsiny paránya. Rádöbben a maga halandó voltára. Szemügyre veszi bizonyságát és tanúságát annak, hogy a kevélyeknek te, Uram, ellenállsz és mégis dicséretedre kívánkozik az ember, teremtésednek e kicsiny paránya. Te ébreszted fel bennünk magasztalásod örömét, mert magadnak teremtettél, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned." Ez a szöveg hitelesen tartalmazza mindazt, amit a confessio, a keresztény bűnbánat- tartás kifejez. A gyónásra fordítás az említett latin szónak tehát bibliai fogantatású jelentése: dicsőítés, Isten-magasztalás! Pontosan ez az értelme annak, ami görög testvéreink szava a gyónásra: „exomologészisz". A nyugati egyházban a confessio mellett általáno68
