Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A bűnbánattartás szemlélete az Ó- és Újszövetségben
TANULMÁNYOK Kerekes Károly O. Cist. A BŰNBÁNATTARTÁS SZEMLÉLETE AZ Ó- ÉS ÚJSZÖVETSÉGBEN A bűnbánat szót, tapasztalatunk szerint, még a jó keresztények is félreértik és afféle „bánatoskodást" kevernek bele. Mintha az lenne a lényeg, hogy ha jobban sírunk-rívunk, akkor jobb lesz „bűnbánattartásunk" is. Ettől a tévedéstől már kezdetben szabaduljunk meg, mivel nagyon gyengíti előrehaladásunkat Isten felé. — A szerencsétlen Judás mire jutott például kesergésével, kétségbeesésével? Oda, hogy beleőrült és felakasztotta magát. Bánjuk meg tehát, amit történt, talán könnyeink is hulljanak, de a „bánatoskodást" mellőzzük. Régen nem restelltük emlegetni ezt a latin szót: penitencia. Alapigéje, mint tudjuk, valamit ellenzek, megvetek — és ezért szabadulni akarok tőle. Más útra akarok térni, más ember lenni, mert megvetem azt, amit tettem. A penitenciatartásnak kezdettől fogva megvannak a szabályai, normái, amiket be kell tartanunk, ahhoz, hogy célhoz érjünk, és közben ne legyen se önveszélyes, se közveszélyes közlekedésünk (lásd a Kresz-szabá- lyokat). AZ ÓSZÖVETSÉGI BŰNBÁNATTARTÁSSAL kapcsolatban elmondjuk, hogy abban a korszakban mi volt a bún, és milyen volt a bűntől való szabadulás. Majd az Újszövetség tanítását vesszük szemügyre. Az Ószövetségben a bűnnek három fajtáját ismerték. Az első a botlás, félrelépés, ami csupán gyarlóság, de nem gonoszság. Az Ószövetség azonban ezt is komolyan veszi. Hiszen, ha vigyázatlanságból megbotlunk, nyakunkat törhetjük. A második Sámuel- könyv 6. fej. 7. verse szerint Úza meggondolatlanságból a frigyszekrényhez nyúlt — és szörnyet halt. A második fajtája már felelősebb dolog: ez a gőg. Ha fejünket, másokat lenézően, magasba tartjuk, az a fennhéjázás. Az ilyent már komoly bűnnek tartották, mert nemcsak afféle botlás, hanem arcátlanság, pökhendiség. Mint ahogy Lámechről, Káin fiáról olvassuk (Tér 4. fej.), aki Isten törvényét megvetve két feleségével gőgösködött az asszonyok előtt. A harmadik, ami legnagyobb bűnnek számított: a gaztett, a gonosztett. Ez ugyanis a teljes lekanyarodást jelenti Isten útjáról. Az ilyen ember konokul önmagába zárul és nem hajlandó elfogadni Isten békét és bocsánatot kínáló szavát. Ez a megrögződés a tipikus „Káin-szituáció". Ezek után kérdezhetjük: Mi a bún következménye, az Ószövetség tanítása szerint? Először is az, hogy elveszítjük Isten pártfogását, leveszi rólunk kezét: lásd mire mégy a magad erejéből. Gondoljunk fóbra, mennyi testi-lelki betegségben van része, halál sújtja környezetét. A másik következmény, hogy a bűnös és egész házanépe tisztátalan és utálatos lesz. Ezt egyetlen bűn is okozhatja, különösen, ha azt a nép képviselője követi el, például levita, pap, bíró, király. A bún következményei tekintetében az ószövetségi szemlélet sokkal inkább közösségi, mint a miénk. Ádám bűnétől az egész Paradicsomkert rothadó gyümölcsökkel telik meg. A különböző bűnfajták az embert gúzsba kötik, fojtogatják. Emlékezzünk csak a „Circumdederunt" temetési zsoltár-antifónára: „körülvettek engem a halál kötelékei..." 67
