Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Floristán, Casiano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A liturgia a hitre nevelés helye
kapott —, állandóan ingadozott, hol ide, hol oda. G. Lukken szavaival: ,A hit sokkal több, mint a liturgia föltétele, a liturgia pedig több, mint a hit puszta igazolása és ratifikálása. Azt mondhatjuk, hogy a hit a liturgia lényeges alkotó eleme, ahogy a liturgia is lényeges alkotó eleme a hitnek.” A hit annak az őselve, hogy meg tudjuk ítélni, vajon valamely szakrális kifejezési forma helyet kaphat-e a keresztény kultuszban. III. Liturgia és katechézis A liturgia és a katechézis különböző módon állnak kapcsolatban a keresztény misztériummal. A katechézis célja, a hitre nevelés, szoros kapcsolatban van a keresztséggel mint a hit szentségével és a többi szentségekkel is, amelyek mind a hitvallás formái (.protestationes fidei”) „Fides tua fulgeat Sacramento", hited a szentség által ragyogjon, — mondotta Szent Ambrus. A liturgikus konstitúcióban ez áll: „Nem csupán feltételezik a hitet, hanem a szó és a cselekedet által táplálják is, erősítik és fölmutatják” (Sacrosanctum concilium 59.). Éppen azért, mert a szentségek jelek, „feladatuk az oktatás is”, és így a liturgián belül és azon kívül is katechétikai munkát kell végezni, hogy „a hívők könnyen megértsék a szentségi jeleket”, (uo.) — Mivel tehát a katechézis éppen a liturgiában megalapozott szükségszerű dolognak bizonyult, a liturgia lényegének sajátossága folytán in actu- katekézis, a liturgia és a liturgikus cselekvés által történő katechézis. Az egyház kezdettől fogva elismerte, hogy a katechézis és a liturgia kölcsönösen támogatják egymást. Ebben megegyezik a véleményük a katechézissel foglalkozóknak és a liturgikusoknak. A liturgia az „egyház didaszkáliája” és „állandó katechézise”, ill. „a hit átfogó pedagógiája”. Másképpen kifejezve az ünneplés „a hitre nevelés kivételes helye”. A. M. Triacca pedig így ír: „A liturgia az isteni titkokat ünnepli, amennyiben azokat a hitben és a hit által jelenvalóvá és maradandóvá teszi... Önmagában a teológia nem hozza meg az üdvösséget, amint egyébként a hit sem, azonban a hit által, amelyet ünnepiünk, a teológia életre kel. A keresztény élet tetőpontját a liturgikus ünneplésben éri el, amely a hit megvallása, megformálása, aktualizálása, kinyilvánítása és megvalósítása. A pápa és a püspöki tanítóhivatal hasonló módon nyilatkozik a katechézis és a liturgia viszonyáról: ,A katechézis lényegénél fogva kapcsolatban áll a teljes liturgikus és szentségi cselekvéssel.” Másrészt a liturgiáról azt olvassuk, hogy „az in actu-ka- techézis kimeríthetetlen forrása.” Mindezeket a teológiai elveket a szem előtt kell tartanunk akkor, ha liturgikus ünneplésünk valóságával akarunk foglalkozni. A latinamerikai püspökök második teljes konferenciája Medellinben (1968) így fogalmazott: „A liturgia nincs szervesen integrálva a vallásos nevelésbe, hiányoljuk a kölcsönös áthatást.” Hogy tehát a liturgia teljes egészében hozzáadhassa a magáét, szükséges „a misztériumról és annak liturgikus kifejezéséről szóló megelőző katechézis”. Hogy milyen nehéz feladat volt ez, azt te évvel később Pueblában (1979), a harmadik összkonferencia mutatja meg: „Nagyon hiányzik a hívőknek szóló liturgikus katechézis”. Ismételten rámutattak arra, hogy a legjobb liturgikus katechézis maga az autentikus liturgikus ünneplés, ennek ellenére mindannyian eleve tudjuk, hogy milyen nehéz úgy ünnepelni a liturgiát, hogy kifejezésre juttassa a hitet, hogy lehetőséget adjon a hitre nevelésre, illetve hogy milyen ritkán adódik lehetőség egy ilyen liturgiában való részvételre. Természetesen jogos rámutatni arra a történelmi szerepre, amit a liturgia játszott évszázadokon át a hit megőrzésében és átadásában a népi katolicizmus egyéb kifejezési formáival együtt, a liturgikus ünneplés sokszor hiányos előkészítése, a liturgikus tétlenség és rutin ellenére is. A hitnek ez a liturgia által történő átadása különösen is megmutatkozik olyan időkben, amikor az egyháznak kényszerű módon szinte csak a kultuszra kell szorítkoznia. Nem szabad megfeledkeznünk a hit és annak kultikus kifejezési formái között fönnálló világos és szoros kapcsolatról, amely formáknak elsődlegesen, ami a népet illeti, a vallásos jelenség adta az alapját. A mai, a szakrálistól és a varázslatostól megfosztott világi világban különleges kihívással kell 59
