Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - KÖRKÉP - Rászlai Tibor: Pásztor és béres
hogy a béres kockázatos esetben elfut. Viszont az is természetesnek minősült, hogy akinek „tulajdonai a juhok" és „pásztor”, az az „életét is kockára teszi” a juhaiért.10 További értelmezésre e tárgykör teljes kimerítéséhez nincs szükségünk. Csak azokat a sajátosságokat emeljük ki, melyek teológiailag fontosak: a) az „akol” csak éjszakai tartózkodási hely. Amennyiben a paroimía eszkatológiai vonatkozású is, akkor az akol az eszkatón előtti időt jelenti; a hajnal, a nyáj egyesülésének ideje pedig azt az időt, amelyre a Róm 11,25—27 utal. Az akol első jelentése természetesen: az ószövetségi nép a maga népi-vallási elkülönítettségében, b) Egyazon„akolban”többféle juh, több tulajdonos nyája tereltetett egybe az éjszaka veszedelmei ellen. Izraelben nem volt mindenki az Úré. c) Az „akol” számos veszedelemtől megvédte a juhokat, ennek ellenére mégsem az az igazi életmódjuk, éltetőjük, s amint fölkel a Nap, elhagyják. A juhok igazi élete nem a karámban zajlik, hanem a kövér legelőkön, d) A „mélyebb” vagy spirituális megértés szempontjából nem lényegtelen az a mozzanat, amely a .pásztor” vagy „fia” tulajdonosi voltát hangsúlyozza (vő. Mt 2,33; Mk 12,1; Lk 20,9-ben a „fiú” szerepével!). A legelső, amit a pásztor-szimbólumról meg kell jegyznünk: az ókori keleti vagy izraelita pásztor-szimbolikának semmi kapcsolata sincs a barokk idilli „pastoraléihez”. Az ókori keleti .pásztor” — csakúgy mint az ógörög is — fejedelmek, királyok, államférfiak tiszteletneve. Jeremiás 2,8 klasszikus helye szerint az ótestamentumi pásztor” — hárő’ím az egyesszámú ro’ánh-ből — nem pap— hakkanim —, nem a törvény magyarázója — torsé hattőránh ~, de még csak nem is próféta — hannebfim —, hanem ezektől megkülönböztetve a politikai-állami életben vezetői hatalommal bíró ember; valaki, aki gyakorlatilag érvényt szerez a theokrácia követelményeinek. Elsősorban itt is a királyt nevezik pásztornak, de többesszámban a király környezetéhez tartozó vezető embereknek jár ki ez a cím. Adott esetben a próféta vagy a pap is lehet pásztor, ha ugyanis a királytól politikai hatalmat vagy tisztséget kap, vagy valamilyen körülmény folytán nem kimondottan a kultusz és vallási dolgaiban jut vezetőszerephez. Ily címen tekintette a későbbi kor, például Ezdrást is pásztornak, noha inkább írástudó és törvénymagyarázó volt (Ezd 2,34). A pásztor a theokráciával, Isten királyi összefüggő emberi feladat hordozója. A pásztor Izraelben uralmával jelesül maga az Isten, másodsorban az a személy, aki akaratával a földön végrehajtja, népe életében érvényesíti. , A Jahve-lzrael = férj-feleség kép mellett, a pásztor-nyáj a legáltalánosabb az Ószövetségben Jahve és Izrael viszonyának kifejezésére. Ebből az ótestamentumi „pásztor”-fogalomból teljesen ki kell kapcsolni a mai papi, prófétai vagy éppen lelkipásztori elképzelést — s a barokk idillt. A „pásztor” az isteni jog és rend adója, őriző- je, védelmezője és végrehajtója, Isten királyi uralmának az eszköze. Ezért elsősorban maga Jahve „a Pásztor”, Ő adja népének a dávidi sarjat, aki „egyetlen pásztor" lesz Isten népe fölött (Ez 34,23). Isten népének „egyetlen királya”lesz ez az „egy pásztor"{Ez 37, 22—24). Az „egy" éle a sok gonosz kormányzó, államférfi ellen irányul, akik ezen a földön Isten akarata ellenére hatalmaskodnak. Nyilvánvaló, hogy az ószövetségi pásztor-fogalom az isten-királyság jelképtárába tartozik — szótériológiai- eszkatológiai szimbólum. A Septuaguinta görögségében az Isten-pásztor, illetve az isteni pásztor (=Messiás) tevékenységének eredménye kríszisz, szótéria, dikaioszüné (ítélet, megváltás, igazságosság)... azaz mindaz, amit az emberi uralommal szemben Isten királysága — baszileia tou theou — jelent. Ez a kép töretlenül került át az Újszövetség szimbólumtárába (Mt 9,36; Mk 6,34). Jézus Krisztus nemcsak János evangéliumában „jó pásztor”. Míg a „szenvedő Messiás” újszövetségi alakja az Ószövetségben szinte csak Izajás 52,13—53,12 pe- rikópára támaszkodhat, addig el lehet mondani, hogy az ószövetségi messiás legjellemzőbb vonása, hogy pásztor (király). A Messiás=Fölkent név is királyságával függ össze. A szinoptikusok szerint Jézus „kicsiny nyáj”-nak szólította övéit (Lk 12,32), tehát ebben is arra célzott, hogy ő a „pásztoruk”. Küldetését is a pásztor képével fejezte ki: „Izrael házának eltévedt juhaihoz” jött. Legmegragadóbb parabolái közé tartozik 49
