Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - KÖRKÉP - Rászlai Tibor: Pásztor és béres
a szinoptikusoknál ama jó pásztorról szóló, aki elveszett juha után megy, és az egyért magárahagyja a 99-et (Mt 18,12; Lk 15,4). A rómaiaktól és a heródesi háztól elkínzott, írástudóitól lelkileg elhanyagolt népét (az ószövetségi) „pásztortalan nyáj” képével jellemezte (Mk 6,34; Mt 9,36), és magát tekintette pásztoruknak. Halálának tanítványaira ható közvetlen következményeit is a pásztoréletből vett képpel, s egyben ószövetségi utalással jellemezte, amikor megvert pásztor szétszéledt nyájának mondta őket (Mk 14,27; Mt 26,31) A pásztor-igék nem tekinthetők allegóriának. A helyes megértés attól függ, hogy az értelmezőnek sikerült-e az előzetes megértés pillanatában a paroimía egyetlen mondanivalóját megragadnia. — Jézus életének fordulópontja a keresztút. Ez forrósítja fel igazán a vitát Jézus kiléte felől. Ez a paroimía-füzér, a pásztor-igék Jézusnak öntudatos tanúságtétele arra nézve, hogy O az „Eljövendő”, a „Pásztor” — a „Messiás”, a „Krisztus”. Hallgatóinak Benne kell megtalálniuk Izrael Istenétől megígért és trónra- ültetett királyát, mert a „pásztor” szó jelképes értelme elsőrendűen a „király” szóval adható vissza. Az, aki „igazán izraelita” volt, mind ezt a királyt látta meg Jézusban (vő. Jn 1,49). Az utolsó időbeli jó pásztorairól szóló ígéretek (Jer 3,15, 23,4) őbenne, ^pásztorban teljesednek be. Benne, a pásztorban megszűnik minden más pász- torság, vagy ha mégis megmarad a név, a tartalom mássá válik, amikor Őt értik rajta: Jézus pásztorsága királyság, uralkodás, vezetés, védelem, életadás. A pásztorokra nézve viszont különösen az első Péter-levél (5,2) hangsúlyozza: „LegeltessétekIsten közietek lévő nyáját ...nem rút nyereségből ...sem nem úgy, hogy uralkodjatok (noha az uralkodás a pásztorság lényege!), hanem (itt jön a paradoxon!) mint a nyájnak mintaképei (afféle vezéreimként), és amikor megjelenik (íme, itt az autentikus eszkato- lógiai magyarázat) a Fő Pásztor (arkhi + poimén = princeps pastorum = az Uralkodó Pásztor)... az Egyetlen Pásztor. Miről lehet megismerni a tökéletes, a maga nemében egészen megfelelő pásztort? A Tökéletes Pásztor maga a Kijelentő („aki engem látott, látta az Atyát”..., „...a világ világossága”) s az életét — hivatása teljesítése közben — a juhaiért kockára tevő Tökéletes Pásztor. Az élet kockáztatása, a tithénai még nem jelent áldozati halált, noha e kockázat ezzel is társulhat. Jézus itt arra mutat rá, hogy juhait gyűjtögetve a nyáj ellenségei veszedelmének teszi ki magát. Az élet kockáztatása ellentéte a béresek megfutamodásának. Amikor Ezdrást a fogságban népe kérleli, hogy maradjon velük: „Ne hagyjál el bennünket, mint pásztor, aki a gonosz farkasokra hagyja nyáját” (5,18), a kérdésben nincs benne az imperativus: „hanem halj meg a népedért!”. Éppen így a béresek megfutamodásának sem a halál az ellentéte, hanem az élet oda- szentelése, ahogy ma is mondjuk: „kiteszi a lelkét érte” vagy „a lelkét is odaadja érte” fordulatban. Természetesen: a tithénai mögött ott bujkál sejtelmesen a halál is. S bizonyosnak vehető, hogy Jézus ezt az igét már önnön halálának előérzetében fogalmazta meg. Nyílt mezőn a nyáj ki van téve a ragadozók támadásának. Itt derül ki, hogy milyen a ,béres” és milyen a „pásztor”. Addig lehetnek csak egyformák, amíg nem jön a veszedelem. A juhok is egyformán hallgatnak rájuk. Ám a vész láttán a béresek elszaladnak, hiszen bizonyos esetben nem is terheli őket anyagi felelősség a vadállat okozta kárért. A jó pásztor a juhokért minden veszedelemnek kiteszi az életét. Ebből is, nemcsak a juhok ragaszkodásából, meg lehet ismerni az igazi pásztort, Jézus kiállása is bizonyítéka annak, hogy „Ő Az”... János evangélistát különösen foglalkoztatta, hogy Jézus a Golgotára vezető út vállalásában sorozatosan pásztor-szimbolikával fejezte ki mind messiási igényét, mind messiási küldetésének lényegét, — az Atya akaratának odaszánta életét. E kép alkalmasnak bizonyult arra is, hogy a hellenisztikus művelődés felé is hordozza az evangéliumi üzenetet, amely igazán jól ismerte a .pásztor-szimbolikát (Poimánd- rész). János azoknak a helléneknek, „akik látni akarták Jézust” fölmutatta az igazi Poimándrészt. Nem kellett hellénizálnia Jézus alakját. — A János 10,16 paroimíának nincs szövegbéli magyarázata. Mit értett Jézus az akton, azaz a karámon? Kik azok a más juhok? Mit jelent a nyáj? Mi volt az ige akkori, s aktuális mondanivalója? Volt-e 50
