Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - KÖRKÉP - Rászlai Tibor: Pásztor és béres
aspektusból másképpen kell megítélni a „túl hosszú jánosi beszédeket”, amelyeket a radikális kritika már csak azért sem tart eredetieknek — azaz Jézustól közvetlenül származóknak —, mert hosszúak és így nem maradhattak meg senki emlékezetében. Legkisebb egységeikben azonban lehetnek eredeteiek — ugyanazon anyag, ugyanazon tárgy sok részletben elhangzott, sémita jellegű kompozíciói. Az egyes kis egységek „Sitz im Leben”-jét kell megkeresni — így az ún. pásztori igékét is, anélkül, hogy egyikőjüket másikuk ellenében ki kellene játszanunk. Szorosabb értelemben vett pásztori igék a következők: I.: 1—5., II.: 7b—8., III.: 9—10., IV.: 11—13., V.: 14—16., VI.: 25b—30. Ezek az igék nem azért függnek össze, mert egymás mellett vannak leírva, hanem „Sitz im Leben’-voltuk miatt: a Jézus személye körül forgó nagy vita és a fölhasznált képanyag ugyanaz. Jézus és a zsidó vezetők — ószövetségi képesbeszéddel: „pásztorok"— között arról folyik a vita, hogy vajon Ő-e az Eljövendő — habbá; ho erkhómenosz —, akit az írások szerint várniuk kellett, s akinek az is feladata volt, hogy meghozza, illetve helyreállítsa az isteni jogrendet, azaz Ő-e A PÁSZTOR, vagy pedig csak hamis messiás, lázadó, néphitető, istenkáromló? Sátoros ünnep és hanuka között ez volt a nép és a vezetők állandó kérdése Jézus felé. A népnek gyógyításokban és tanításokban felelt. A „pásztorok”—miként Mt 15,14-ben a vakok előtt járó világtalanokat nevezi kvázi pásztorokként —, akik azt hitték magukról, hogy ők látnak és mindent tudnak, világos, — ma úgy is mondhatnók — dogmatikailag szabatos feleletet vártak kérdéseikre. Jézus a „vak" pásztoroknak képes beszédben felel (,paroimía, másál). Ezek előrebocsátásával nézzük meg a pásztor-igéket telítő vallási szimbolikát. — Palesztinában és Izraelben mindmáig megvan az a függetlenebb — kevésbé röghöz kötött — életforma, amelyet a noámdizált beduinok élnek (Tér 46,32). Egyes személyekben a kétféle — földművelő és nomadizáns — gazdálkodás egyesülhetett (1 Kir 25,2). Még a királyok és a papság is érdekeltek voltak a gazdálkodásban (1Krón 27,29, 2Krón 26,10, 32,29; Szám 35,1). A nagyobb állatok számára istállók voltak (marbek), az aprómarha (gö'n, próbata=juh, kecske) azonban egész esztendőn át szabadban élt). A nyáj őrzése a gazda fiainak volt a feladata, ritkábban a lányaié (Tér 29,9; Ez 2,16). A fiú volt a „pásztor", mellette fizetett alkalmazottak állottak: a „béresek". Ezeket pénzben (Zak 11,12), állatban (Tér 30,33) vagy gabonában fizették. Felelősek voltak az állatokért, kötelesek voltak azokat gondozni, megvédeni emberrel-állattal szemben; a vétkes hiányért is felelősséggel tartoztak (Tér 31,39; Kiv 22,9; Am 3,12). Különösen a vándorló pásztor élete bizonyult nehéznek — menet kiszámítása, itatás, ismeretlen veszélyek... — egy-egy beteg állatot sokszor cipelni kellett (Iz 40,11). Barlangokban vagy karámokban éjszakáztak. Az akolnem felel meg az „istállóból” alkotót képünknek, inkább karámnakSoxdhm- dó a görög aüié, a héber gederáh. Körülkerített terület, szűk bejárattals esetleg kis fedett kunyhóval. Estefelé a nyája előtt járó pásztor, az ajóthoz állva (Jn 10,1) megszámolta és megszemlélte őket (Jer 33,13; Ez 20,37). Ha hiányt talált, elindult még az éj idején megkeresni az elveszítettet. Gyakran nagy erőfeszítést kívánt az elkallódott bárány felkutatása. Egy-egy akolba többféle nyájból való juhokat is terelhettek össze éjszakára. A pásztorok ilyenkor fölváltva őrködtek az ajtónál vagy pedig a béresek közül került ki az „ajtónálló” {Wixorósz, ostiarius). Hajnalban a pásztorok sorban megjelentek az ajtónál, elnyújtott kiáltásukra megmozdult „kezüknek nyája”. Bekiáltották a vezérürük nevét — a revideált Károli fordítás „úttörő”-nek mondja — (Mik 2,13; Zak 10,3), akik élretörtek s nyomukban megindult az egész nyáj az ajtón át a pásztor után. A pásztor előtte járt nyájának (Mik 2,13), s azok hallgattak a pásztor szavára. A „béréé nem volt olyan szoros kapcsolatban a nyájjal, mint a „pásztor”, aki rendszerint maga a tulajdonos vagy a tulajdonos fia. Felelőssége behatárolt. Jogszabályok rendezték kártérítési kötelezettségét —, s például az elpusztult állatért, mely erőszak által múlt ki, nem felelt. A Talmudban többször jogi alku tárgya a fizetett pásztor: a „béres” kötelessége — ugyancsak a Talmudból kitűnik —, természetesnek vették, 48
