Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - FÓRUM - Máté-Tóth András: Igazságosság Istene - A „második világ” történelmi tapasztalatai mint „locus teologicus”
polgárság, az emberi jogok stb. kérdésköreit. Keresztény orientáltságú szárnyban pedig olyan értékek kerültek újra a második nyilvánosság köztudatába, mint hit, keresztény társadalmi felelősség, stb. Magánlakások váltak törpe egyetemekké, írógépek nyomdákká, hangulatos ligetek természet építette katedrálisokká. Ezekből az egyre szaporodó és lassan a hatalom birtokosai által is részben tolerált csoportokból és mozgalmakból az egész társadalom (mindenekelőtt azonban a városok társadalma) inspirációt és reményt kapott, mert ezek a kezdeményezések relativizálni merték az „abszolútot”. Könnyű párhuzamot vonni a második társadalom és az első társadalom legfontosabb jegyei között. Homogenizálás helyett inhomogenitás, vertikális uralkodó utasítások helyett horizontális partneri szerveződés, állami mindenhatóság helyett alulról jövő kezdeményezések, párt policitás helyett párt politikát relativizákó civil társadalmi kezdeményezések, totális felügyelet helyett láthatatlanság és ellenőrizhetetlenség. A második társadalom ilyen attribútumai alkalmat adnak arra, hogy bennük a magyar egyház megpillantsa az „idők jeleit”, és általuk készségesen megfejtse Isten egyházat megújító szándékát. Ha feltételezzük és tudomásul vesszük, hogy ez a bizonyos második társadalom eszköze volt annak, hogy a magyar társadalom levetkezze magáról az ideológiai, gazdasági és pártpolitikai kézivezérlésű elnyomó hatalmat, akkor azt is gondolhatjuk, hoy a második társadalomnak megfelelő „második egyház” jelensége alkalmat ad arra, hogy a magyar katolikus egyház a II. Vatikáni zsinat által is hangsúlyozott értékek mentén elkezdje megújulását. Fontos tehát párhuzamot vonnunk a 60-as évek második felében, de főképpen a hetvenes években elkezdődött második társadalom és az 1950-től elkezdődött, illetve folytatódott alternatív vagy földalattinak nevezhető egyházi mozgások között. Ezek a kisközösségek, lelkiségi mozgalmak, imakörök, keresztény istenkeresés alapján fenntartott baráti kapcsolatok egyfajta kultúrát hordoznak, amely által maga Isten re- lativizálja a mindenkori modus vivendit. Ezt az egyházban is megmutatkozó alternatív utat „második egyháznak”2 nevezzük. A második társadalom jellemzőinek segítségével értelmezhetjük a második egyház legfontosabb tulajdonságait. — a) Dezideologizálás A második egyház tudatában van annak, hogy vándorol az igazsághoz vezető úton, és semmilyen értelemben sem birtokosa ennek az igazságnak. Krisztus nevében megpróbálja tagjainak tényleges igényeit kielégíteni. Előnyben részesíti a közvetlen, face to face kapcsolatokat. Teret ad a nem egyházi szakismeretnek is, főképpen a társadalomtudományoknak. Nagy mozgásszabadságot biztosít. Lehetővé teszi és támogatja tagjai társadalmi aktivitását és bátorítja a politikai orientációjú csoportosulásokat. — b) Horizontalitás. Az első egyház erős vertikalitásával szemben a második egyház inkább a sokrétű partneri viszonyokat részesíti előnyben, egy olyan demokráciát, amelyet testvériségnek neveznek. Ennek eklatáns példája a tegeződés elterjedt gyakorlata. A második egyház elsősorban a csoportban gyökerező tekintélyt ismeri el és elutasítja azt,, hogy helyette vagy nevében fogalmazzák meg eszményeiket és felismeréseiket. így szorgalmazza tagjai felnőttségét, autonomitását. Ehhez a horizonta- litáshoz tartozik a második egyház minden szerepében a nők nagyszámú részvétele. — c) Pluralizmus. Flexibilitást vagy tabunélküliséget is mondhatnánk. Az első a pasztorációs igényekhez, illetve a természetes emberi igényekhez való strukturális igazodásnak széles lehetőségi körét jelenti. Az egyháziét ebben a második egyházban nem kötődik olyan nagy erővel a fennálló egyházi struktúrákhoz. A csoportok ezért a nekik megfelelő szerkezeti változásokat identitásuk gyengülése nélkül válthatják vagy cserélhetik. A tabu nélküliség ugyanezt a flexibilitást jelenti az eszmeiség területén. A második egyház tolerálja a nyitott kérdéseket és az egymással vitázó válaszokat. A pluralizmus gyakorlati ökumenét jelent, az igazság közös keresését, egészen az ateisták közösségébe tagozódásáig. — d) Láthatatlanság és ellenőrizhetetlenség. A fennálló tekintélyek számára a második egyház láthatalannak és ellenőrizhetetlennek tűnik. Nem kötődik egyértelmű 30
