Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - FÓRUM - Máté-Tóth András: Igazságosság Istene - A „második világ” történelmi tapasztalatai mint „locus teologicus”
zése és a politikai változások miatt, de mégsem szabad félig érett gyümölcsöt feltálalnunk a zsinat asztalára. Lehet, hogy egy-egy egyházközség valami nagyon jót tudna adni a közösbe, de meg kell várni a késlekedőket is, hogy reális kép kerekedjen ki a zsinaton. Kétségtelen, számiunk a pápalátogatás „felhajtó erejére” is. Az általa jobban összehangolódott egyházmegye alkalmasabb lesz a zsinat megtartására. Modellértékű lesz a hamarosan sorrakerülő püspökkari közös lelkigyakorlat. Más egyházmegyei összefutás is sokat lendíthet. A boldogult Kádár érsek úr Egerben az egész egyházmegye papságát összegyűjtötte két helyen: Jászberényben és Bélapátfalván, s ott most is folytatják az egynapos találkozókat. Nagyon érdekes a malay- siai modell. Kellő beharangozás után egy hónapra az összes papot kivonták a szolgálatból és a püspökökkel együtt imádkozhattak, beszélgethettek. A hívekről természetesen korábban gondoskodtak a világi munkatársak segítségével. A szétszabdalt ma- laysiai társadalom sokat gyógyult egy hónap alatt. Új életközösséget, együttlétezést tapasztaltak meg mind a felszenteltek egymás között, mind az egyház egésze. — Szerény, de jelentős próbálkozásnak látom az Unió Cl éri papi egységmozgalmat hazánkban. Előd atya: 20-25 fő hosszabb ideje évenként kétszer-háromszor találkozik közös imára, továbbképzésre. Ötlet és felelősségfelmérő találkozók ezek. Innen nőtt ki az Országos Lelkipásztori Intézet, ahol csak modelleket fogalmazunk meg, a megvalósítás kérdését teljesen rábízzuk a Szentiélekre és a papság szabad akaratára. Minden héten egy órát adorálunk egymásért, és reméljük, hogy hozzájárulhatunk a magyar papság összetartó erejének fölfrissítéséhez. Az elmúlt évi Teológiai Napokon már egyre többen fejezték ki, hogy közösséget csak az tud létrehozni, aki maga is közösségben él. Feljegyezte: Sárosi Attila FÓRUM IGAZSÁG ISTENE * „Második világ” történelmi tapasztalatai mint „locus theologicus” Ebben az írásban vázolni szeretnék néhány teológiai reflexiót azokra az elmúlt korszakban szerzett történelmi tapasztalatokra, melyeket az ún. „második világ" (létező szocializmus) társadalmai és egyházai a sztálinizmussal és ennek későbbi, enyhébb formájával, a (Magyarországon kádárizmusnak nevezett) neo-sztálinizmussal szereztek. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy hozzájárulhatnak-e ezek a tapasztalatok ahhoz, hogy megszokott, esetleg időtlennek és történelmietlennek vélt, Isten- és egyházfogalmunkat újra átgondoljuk. Csak most, a XX. század utolsó évtizedében válik lehetségessé az, hogy ezt a történelmi örökséget, a II. világháború utánival A szerző a saját szemléletmódjával tárgyalja az adott témát. A szerkesztőség a vitaindítás céljával közli az írást, mivel úgy gondolja, hogy közelmúltunk egyháztörténelmének bonyolult, összetett volta számos különböző, egymást kiegészítő megközelítést tesz lehetővé. Várjuk tisztelt olvasóink írásait, hozzászólásait. 27
