Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE A BUDAI CISZTERCI PLÉBÁNIÁN - Sárosi Attila (feljegy.): A Szentlélek nem csordogál, hanem árad
most már tehát szervezettebb és egyúttal spirituálisabb lett mint mondjuk 15 évvel ezelőtt volt. — Hogyan viszonyultok a generációs kérdéshez? A zsinat során a fiatalok kiöregednek-e és az idősebbek megfiatalodnak-e? Judit: A fiatatok hittanja után jön az egyetemista hittan, majd a jegyes és a házas hittan, és egyszercsak 35 év körül valahogy elfolynak a dolgok. Tisztelet a kevés kivételnek, de még nem találtuk meg a 35—50 év közöttiek zsinatának autentikus formáját. Előd atya: ki eddigi „partizánszerű” kereszténység után át kell alakulnunk Szent Benedek szellemében „jól rendezett sereggé”, mert enélkül teljesen hasznavehetetlenek vagyunk a ma egyháza számára. Annyit tettünk csupán, hogy a lépcsőn zajló tanakodást bevittük a templomba. Emil atya: Abban azért bízunk, hogy a megújult, valóban hivő fiatalok hazamenve a családokba beleviszik a plébánián megtapasztalt hitet és szeretetet. így talán belső igénnyé válik a szülőkben, hogy ők is találkozhassanak egymással, beindítsák a maguk zsinatát. Előd atya: ki idősebbekkel más a helyzet. Létrejött a szeniorok közössége, amely virágzó intézmény, Karácsonykor és Húsvétkor mindenkivel levelet váltunk. Most a húsvéti körmenetet a helyes időre, este 8 órára tettük. Sikerült megértetnünk a hívekkel, s annyit kértünk a távolmaradóktól, hogy este otthon gyújtsanak gyertyát és imádkozzanak velünk együtt. A közösségformálás legegyszerűbb formája az, hogy megszavaztatjuk a híveket arról, hogy hányán akarnak eljönni a templomi hangversenyre, vagy éppen hányán szeretnének a pápával találkozni. — Úgy látom, a plébánia nem arról híres, hogy csak egyfajta lelkiségi mozgabm központja tenne. Emii atya: Ezt a plébánia papságának az összetétele se engedi meg. Van közöttünk ciszterci, bencés, piarista és korábban lazarista atya, valamint egyházmegyés pap. Már említettem, hogy a taizéi mozgalom sokat segített nekünk, de mézelő méhecskeként máshonnan is próbáljuk a jót összegyűjteni, mint a Regnumból, a karizmatikus mozgalomból vagy a fokolárékból. — A zsinati megújulásba bele kell tartoznia az ökumenének is. Előd atya: Évekkel ezelőtt már voltak barátkozások, kölcsönös igeszolgálatok. Éppen a napokban volt az evangélikus esperes beiktatása, természetesen ott volt a mi képviselőnk is. A hitoktatással kapcsolatos tapasztalatainkat megosztottuk egymással. — Gondoitak-e arra, hogy plébániai szintű zsinatot tartsanak, belevonva a környék kápolnáit is? Előd atya: Mint az eddigiekből is kitűnik, sok minden alakul, formálódik, és mozgásban van. Nem szabad elkapkodni semmit, hiszen nem óraműre szervezzük az életet, hanem teret adunk a Szentlélek kezdeményező erejének. A kápolnákkal kezdettől fogva nagyon jó és bensőséges a viszonyunk. Megvan a rendszeres információcsere, de mindegyik kápolna eléggé függetlenül, szabadon rendezheti be életét. Az egyikben jelentős ifjúsági munka folyik, a másikban pedig sérült gyermekekkel foglalkoznak. — Miért fontos, hogy az esztergomi főegyházmegyében is megtartsuk a zsinatot? Előd atya: Bánk érsek úr kutatásai alapján tudjuk, nem volt a magyar történelemben 20-30 év, hogy ne lett volna nemzeti zsinat, és 10-15 év, hogy egy helyi zsinatot ne hívtak volna össze. A magyar történelemben példátlan, hogy legalább 50 éve nem volt zsinat. Paskai bíboros úr az esztergomi zsinat meghirdetésével a lelkipásztori szükségen és remélt hasznon túl a magyar egyháztörténelem becsületét is helyreállította. Kétségtelen, a beindult előkészületek lelassultak a pápalátogatás megszerve26
