Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE A BUDAI CISZTERCI PLÉBÁNIÁN - Sárosi Attila (feljegy.): A Szentlélek nem csordogál, hanem árad

Ságot a kisközösségektől, de szeretnénk mindenkit testvéri szeretettel fogadni, és családtaggá tenni a tétovázókat, a kívülállókat.

— Nemcsak felülről, a papság részéről, hanem alulról, a világban élő hívek részéről is megindult valami mozgás. Ennek egyik izgalmasjele volt a tavaly lezajlott ifjúsági zsinat. Hogyan merült fel ez az ötlet, hogyan zajlott le, s mire jutottatok?

Emil atya: ha. ifjúsági zsinati folyamat a taizéi zsinatolás alapján indult el. 1973-ban voltam először Taizében. Ott hirdette meg Roger testvér az ifjúság összejövetelét imádságra, közös istenkeresésre. Ez nem egy-egy alkalmi beszélgetés vagy döntés- hozatal, hanem kifejezetten a megújulási folyamat beindulása. Nem új dolgot kellett kitalálnunk, hanem a meglévő értékekről kellett lefújnunk a port. XXIII. János pápa említette egyszer, hogy ha valaki közeledik az egyházhoz, annak fel kell rajta ismernie Jézus arcának frissességét és szépségét. Mi a magyar egyház megújítására nem gondoltunk, csak a mi kis csoportjainkra, hogy megvalósuljon a Szentírás szava: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”

Judit: A zsinat többünkben egyénileg kezdődött. A pontos kiindulópont ködös homályba vész, de az biztos, hogy Pünkösdvasárnap este a mise után a templomban maradt több száz fiatal. A fantázia és a lelkiismeret szabadságában arról beszélgettünk, milyen szokásokat hagyjunk el bátran, és mit őrizzünk meg. Az eddig főleg titokban működő kisközösségek végre egymással is találkozhattak. Feladhatták illegális neveiket, mint például „Mókus őrs”, és a társas kapcsolatok más formáit is felülvizsgálták. — Hat éven keresztül döcögött egy klub. Ezentúl nyilvánosan, havonként van Szent Imre klub. Új gregorián kórus alakult, újság indult. A Lépcső című lap havonként jelenik meg, éppen a 4. számot állítjuk össze. A lap címe szimbolikus, hiszen a misék után a templom előtti lépcsőkön volt az egyetlen lehetőség az egymással való találkozásra. Itt cserélődtek ki az információk, itt szövődtek a szerelmek, itt alakultak meg az első imaközösségek. Felmerült egy színjátszó körnek a megszervezése. Misztériumjátékokon túl minden egyházi nagy ünnepre szeretnénk valamit bemutatni. A zsinat következményeként Bajóton mintegy ötven ifjúsági vezetőnk találkozott egy lelki hétvégén. A lelkigyakorlat közben kialakultak a felelős tisztségek, a konkrét feladatok.

Előd atya: Bajót egyenes folytatása az őszi Makkosmáriára szervezett zarándoklatunk. Sokan boldogan újságolták, hogy most először sikerült megszólítaniuk olyan embereket, akiket több éve látnak a templomban, s eddig idegenként elmentek egymás mellett.

— Valaki felsorolta a feladatokat?

Judft. Hem. Itt találkozott a korábbi elrejtett tevékenység, munkatársi gárda a mindig szem előtt lévőkkel. Voltak feszültségek, s nem könnyen kulcsolódtak egymásba a kezek, de sikerült lebontani a falakat. A zsinati folyamat megmutatta, hogy nem a papok és a ministránsok alkotják az egyházat, hanem minden Krisztusban hívő ember.

— Miért beszélsz múlt időben? Vége van, célhoz ért a folyamat?

Judit: Szó sincs róla! Amit elmondtam, az csak a kezdet. Valójában nem tudom megmondani, hogy hol tart a dolog, mert most már nem egy ember kezében összpontosul minden, hanem Bajót óta a műszakis, a jogi szakember, a külföldi kapcsolatokért felelős ismeri napra készen a helyzetet. Persze más tisztségek is vannak, és a plébános atya bármikor beletekinthet mindenbe.

— Kívülálló vagy vendég mit láthat meg a mozgolódásból, hogyan lehet belekapcsolódnia esetleg?

Judit: Újságok, plakátok révén megadjuk az időpontokat és a helyeket. Arra nem gondoltunk, hogy a városban énekelgessünk vagy más demonstrációt csináljunk. A legfontosabb az, hogy a magunk sorait tisztázzuk, s ez fog hatni. A „lépcsős zsinat”

25