Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE A BUDAI CISZTERCI PLÉBÁNIÁN - Sárosi Attila (feljegy.): A Szentlélek nem csordogál, hanem árad

A gyanútlan riportert nagy szeretettel fogadja a plébános, aki nem szeretne egyedül válaszolgatni kérdéseimre, hanem bemutatja munkatársait. A beszélgetést egy órakor megszakítjuk és átmegyünk a kápolnába, elimádkozzuk a déli imaórát. Hogy a testről se feledkezzünk meg, egyszerű de finom ebéddel vendégelnek meg. A magnófelvételen sűrűn hallatszik a telefoncsörgés, mindenre és mindenkire van idő: a város másik végén fekvő beteghez is elmegy valaki az Eucharisztiával, szóba kerül a tegnapi templomi színdarab. Az egyik atya megjegyzi: jó dolog a jóról beszélni; most jött a szeniorok klubjából. Nagyon örültek az idősebb testvérek a szentföldi beszámolónak, de annak még inkább, hogy a betegek kenete után a plébános mindenkivel kezet fogott. Itt senki sem henyél, vidámságban és örömben telik az idő, senki nem panaszkodik a megnemértésre, a fáradságra. A testvér szó nem udvariassági formula, hanem az alaphelyzetet fejezi ki. Tudom, hogy ide bármikor jöhetek máskor is.

— Mit jelent egyáltalán a szinódus, zsinat kifejezés?

Brückner Előd plébános atya: A Biblikus Teológiai Szótár szerint az egyház nem más mint Kahal Jahve, vagyis a Jahve által kihívottak közössége. Ebből jön a szünagogé elgörögösített szó, amely magyarul zsinagóga: „összejövetelt, közösséget” jelent. A szü- nodia=szinódus pedig közös utakat, úti társaságokat jelent.

— Itt a plébánián több szerzetespap él és dolgozik. Hogy a hívő emberek útjai közös utak legyenek, ebben igen fontos szerep jut a szolgálati papságnak. A mo- nasztikus hagyományban az apát a monostor feje, aki magát Krisztust jeleníti meg. Ezért az engedelmes szerzetes Krisztusnak engedelmeskedik, és neki szolgál. Hogyan kerülte el Szent Benedek a regulában azt a veszélyt, hogy az apát önkényeskedő, abszolutisztikus úrrá váljon?

— Előd atya: A Regula annyira világos és egyszerű szöveg, hogy magáért beszél a 2. és a 64. fejezet. A vezető, az apát mindig tartsa emlékezetében, hogy minek nevezik,,s ennek tettekkel feleljen meg. Semmi olyant ne tanítson vagy parancsoljon, ami az Úr törvényén kívül van. Felelősen, mint egy jó idegenvezető, kétszeres odaadással kell keresnie a helyes utat a többiek útjának sikeréért. A fogékony lelkületűeket inkább szóval tanítsa, az egyszerűbbeket és keményszívűeket pedig tetteivel. Ne legyen személyválogató. Ez a jó értelemben vett testvériességnek, ha tetszik, demokráciának az alapja. Az apáti szék betöltésénél többszörösen biztosija Szent Benedek, hogy nehogy méltatlan személy kerüljön oda. Mikor a közösség választ, akkor istenfélelemben válasszon. Aztán nem az a lényeges, hogy a matematikai többség akarata valósuljon meg, hanem az egészséges kisebbségnek adjon zöld utat. Ha netán mégis alkalmatlant választanak, akkor a szomszédos közösségek^ elöljárók hassanak a monostorra, hogy egészségesebb választást folytassanak le. így aty- ás és testvéries, otthonos és szeretetteljes lesz a légkör a közösségben.

Piacid atya: A bencés lelkiség nemcsak elmenekülés a világtól a monostor falai mögé. A történelem arra vezette, főleg Szent Bernát fiait, hogy új körülmények között megosszák lelki, szellemi kincseiket az emberekkel.

Előd atya: Mennyire fontos manapság, hogy a lelkiségi mozgalmak falai mögé beköltöző fiatalok otthonra leljenek, és ott ne magukat keressék, hanem mintegy erőműből élve osztogassák önmagukat, Krisztust.

János atya: A ciszterci életformában a közösség a háttér, az otthon a lelkipásztor számára, s onnan indul el és tér vissza minden munkája, tanítása, imádsága, a modern lelkipásztorkodás „új” útját a ciszterciek már 800 éve járják.

Előd atya: Harding Szent István fogalmazta meg talán legtömörebben a ciszterci lelkiség sajátosságát a Charta Caritatisban, a Szeretet Alkotmányában. S ez nem ellenségeskedést jelent a bencés monostorokkal, hanem ezt: „egy szeretetben, egy regula alatt, a cselekvésben széthúzás nélkül, de hasonló szokások szerint éljünk.” Tehát hasonló, de nem egyforma szokásokról van szó. Itt a plébánián se kívánunk egyhangú24