Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tarjányi Zoltán: Introibo ad altare Dei (Gondolatok a kispapi engedelmességről)
juk, amit a hivatás fundamentumával a valamitől megszabadulás, és a valamire képessé válás programjával valósít meg az egyház papnevelési tapasztalata. Az engedelmességgel a krisztusi papság életszemléletére és életformájára készül fel a papnövendék, hogy szellemileg-lelkileg-jellembelileg érett személyként — Isten segítségével — hivatását betöltse. Az engedelmesség kinyilatkoztatásbeli távlatai. Jézus engedelmességének gyökere preegzisztenciája. Ó a megtestesült második isteni Személy, akiben az Atya kimondja önmagát, akinek lényege ezen atyai önközlés elfogadása. „Az az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött engem" (Jn 4,34). Jézus engedelmessége nem más, mint teljes emberségével való megvalósítása annak, ami ontológiailag lényege: az Atyával való közössége; „Megtartom Atyám parancsait, és szeretetében maradok" (Jn 15,10) Keresztségekor beáll a bűnösök közé, azaz vállalja az atyai terv szolgálatát, tudja, hogy „szenvednie kell, mielőtt belép dicsőségébe" (Lk 24,25), s a „szenvedésből kell engedelmességet tanulnia" (Zsid 5,8). Tisztában van vele, hogy azért szereti őt az Atya, mert szabadon döntve, „önként adja oda életét" (Jn 10,17). Jézus a tökéletes engedelmesség állapotában — hitünk lényeges paradoxona — állandóan és tökéletesen megélte istenfiúi szabadságát. Éppen ezáltal váltotta meg az emberi életet, így lett Megváltó, hogy művének minden szeletébe belevitte az Istennek való engedelmesség felszabadító erejét, általa a paradicsomi ember jelent meg a földön. Engedelmességének tetőfokán, a kereszten jelenti ki a jobb latornak: „Még ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23,43). Megváltói művét pedig — mint az Szent Pál sugalmazottan értelmezte — „második Ádámként" vitte végbe; „amint egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt" (Róm 5,19). Adám a kisértőre hallgatott, engedetlensége a paradicsom elvesztését eredményezte. Tőle az engedetlenség, az elítélés, a halál és a bűn származik. Krisztustól pedig az engedelmesség, a megigazulás, az élet és a túláradó kegyelem (Róm 5,12—21). Akik pedig követik őt, s vállalják a vele való sorsközösséget, azok az Atyához eljutó feltámadásban is részesülnek (Róm 8,17), és már földi életükben különleges szeretet-viszonyt alakít ki velük: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám" (Mk 3,35). „Isten megadja a Szentleiket mindazoknak, akik engedelmeskednek neki" (ApCsel 5,32). E péteri kijelentés tartalmának teológiáját szintén Szent Pál dolgozta ki; Jézus engedelmességből meghalt, s a Lélek által feltámadt. A keresztény élet programja tehát, „meg kell halni a bűnnek, s Jézusban az Istennek élni" (Róm 6,12). A keresztségben részesedünk a Szentlélekben, így bizonyos módon már Krisztus feltámadásában is. Krisztusba öltözni a Lélek által: ez Szent Pál számára a kereszténység végső elve: öltsétek fel magatokra az új embert (Kol 3,10), hogy a Lélek szerint éljetek (Gál 5,25). A Lélekben semmilyen ajándék nem hiányzik nekünk (lKor 1,7). A lélek magunkra öltésével már evilágon reálisan elővételezzük az „élő lélekké", „szellemi testté"válást (IKor 15,45). Mert — teszi hozzá Szent János —, aki engedelmeskedik Jézus parancsainak, abban Isten lakást vesz (Jn 14,18—23). Az engedetlenség miatti Lélek-elvesztését Jézus Krisztus engedelmessége igazította ki: az egyház azért születhetett meg, mert Krisztus kiárasztotta rá az engedelmességgel visszaszerzett Szentlelket (ApCsel 12,33). A Lélek pedig az Atyát és a Rút eggyé tevő Személy, így Jézus engedelmességi művével, és a neki való engedelmességgel, vele is, és az Atyával is közösségre lépünk a Szentlélekben. A papnevelés szempontjai. Akit Isten a szolgálati papságra hív, annak az a hivatása, hogy a felvázolt keresztény életprogramot valósítsa meg. Lemond akaratáról, hogy a szegény, a cölebsz, az Atyának engedelmes Megváltót képviselje a világban, így legyen szolgálatára Isten népének. (Mindez egyben tanúskodás a nem látható javakról, az Isten általi személyes beteljesülésről, és az igazi szabadságról.) Krisztus evangéliumát kell fel254
