Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tarjányi Zoltán: Introibo ad altare Dei (Gondolatok a kispapi engedelmességről)
készülten hirdetnie, magyaráznia és hitelesen megélnie; az ő pásztori hatalmát kell aktualizálnia a közösség vezetésében; az ő emberi életet megújító és újjáteremtő hatalmait és szeretetét kell továbbítani a szentségekben. Krisztus követségében kell járnia (2Kor 5,20); hogy képviselhesse azt a léttöbbletet, melyet Isten az ember életéhez a krisztusi megváltással hozzáadott, „Isten titkainak sáfárává" kell válnia (lKor 4,1). A szenteléssel kapott „signum configurationis Christi" — ajándéknak és feladatnak leginkább az engedelmességgel tesz eleget a pap, mert ezzel vállalja végérvényesen a krisztusi gondolkodás-, és viselkedésmódot, azaz az Atyának való engedelmesség életformáját. Ez tartalmazza az evangéliumi szegénységet is, az Isten Országáról tanúskodó cölibátust is. A pap az engedelmesség fogadalmával teszi áldozattá magát, pontosabban: beleépíti magát a megváltói áldozatba. A szemináriumba menő fiatal a hivatás megszólítottságában teszi meg lépését, de arra a célra még sem szellemileg, sem lelkületileg nincs felkészítve. Az elöljárónak tisztelnie kell benne a papi hivatásra meghívottat, ám a szemináriumi életrend segítségével hozzá kell segítenie ahhoz, hogy sok mindentől megszabaduljon, és sok mindenre alkalmassá váljon. Azért, hogy majd a szentelésben érett önbirtoklással, végrvényese átadhassa magát a hívek közösségében. Az elöljárónak segíteni kell ebben a csodálatos metamorfózisban, hogy egyetlen hivatás se kallódjon el. Alkalmasint azonban szelektálnia is kell, ha felelős megítéléssel úgy látja, hogy az illető nem tesz meg minden erőfeszítést célja érdekében, ha valamilyen oknál fogva alkalmatlan a hivatás követelményeire, ill. ha a papnövendék az intenzív imaélet, vagy a teológia iránti vonzalmát összetévesztette a papi hivatással. A szemináriumi életrendnek elemében a papi értékvilághoz kell kötődnie. A kulcsszó, a kardinális érték: a stabilitás, hiszen egy egész életen keresztül kell majd azonosulnia a Krisztus-reprezentáns-szereppel. Akit a Lélek ruházott fel a papi hivatással, annak a Lélek erejében célratörő önépítést kell folytatnia, hogy az egyetemes egyház papjaként osztatlan szívvel szolgálhassa az Lírát, az emberek megszentelésében. A napirend által hordozott értékek teljesen átformálják a szeminaristát azért, hogy élete egyetlen szeletét se engedjék kivonni a metamorfózisból. Ha valaki azt mondaná, hogy én mindenemet Krisztus egyházának adom, de szabadidőmmel (öltözködésemmel, a pénzhez való viszonyommal stb.) szuverén rendelkezem, abba nem szól bele hivatásom életformája, — az tulajdonképpen végső odaadását halogatja. Az engedelmesség, mint önátadó életforma, a céltudat által fejlődik ki: ha az akarat nem ütközik ellenállásba, akkor nem is izmosodik. Nem kell mesterséges akaraterősítő eszközöket alkalmazni a szemináriumban, a fontos papi értékeket hordozó életformának való alávetettség — ha őszinte iparkodással jár együtt, a hat év tisztulási és érlelő- dési idő alatt megtenni gyümölcsét; a világnak meghalást és a világ számára Krisztus küldöttjeként való újjászületését. A kispap fokozatosan megtanulja a másokért élés, az állandó készenlétben levés lelkületét, az időt céltudatosan beosztani tudást, a megróbál- tatások elviselésének képességét, az anyagiasságnak való ellenállást, stb. Azaz a legfontosabb készséget: a Krisztus-szereppel újra- és újra azonosulni tudást. A papi bűn nem más, mint kiesni ebből a három „szerepből" a személy válogatás, az önuralom hiánya és egyebek miatt. A Krisztussal kialakított belső kohéziója sokszoros megújítása által lesz belőle Krisztus minden értelmet meghaladó szeretetének tanúja (Ef 3,19), a reábízott értékek jó sáfára, akitől csak egyet kíván Isten: a hűséget (2Kor 6,4—10). Krisztusnak az Atya iránti engedelmessége a ráhagyatkozás bizalmából forrásozott: így tudta állandósítani a bűn nélküli, paradicsomi ember állapotát s a Szentlélekkel telítettséget. íme, az Atyának engedelmes Krisztus követésére meghívott minden keresztényt, akik, ha számtalan meghatározottságuk és megkötöttségük (társadalom, foglalkozás, család) mellett szabadakaratú döntésükkel Isten oldalára állnak, akkor beleviszik a világba Krisztus igazát és kegyelmi erejét. S ennek az engedelmes Krisztusnak a követésére kapnak meghívást a papok, akik lemondanak az egyház közösségében szabadságukról, amikor a szentelés során engedelmességi Ígéretet tesznek egyházmegyéjük 255
