Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Nem hallgathatunk róla… (Néhány szempont a lelkinapok, lelkigyakorlatok tanulságairól)
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTŐRI KÉRDÉSEK Brückner Ákos ElóTd O. Cist. NEM HALLGATHATUNK RÓLA... Néhány szempont a lelkinapok, lelkigyakorlatok tanulságairól Olykor adódik egy-egy olyan helyzet az üdvösségtörténet folyamán, amelyek nyomán már „nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20). Anélkül, hogy visszaélnék Péter és János apostol gyógyítási élményének kegyelmi vitathatatlanságával és egyszeriségével, úgy tűnik, a Jézus nevében és Lelke erejében szándékolt pasztoráció- nak is lehetnek olyan megtapasztalásai, amelyeket adandó alkalommal fel kell tárnunk, mivel általa Isten cselekvési irányát és erejét dicsőítjük. Eközben az evangelizáció, az újraevangelizálás útját is jobban megtaláljuk. Ez a pár sor is így születik, — szinte belső kényszerűség hatására —, mint annyi más mai pásztorai teológiai vagy pasztorálszociológiai, pasztorállélektani meglátás, mindenesetre nem a görögök heurékás felfedezési örömének hangoskodásával, hanem az itt is, ott is egyszerre feltörő újszerű tapasztalatok együttlátásának erejében. A közvetlen élmény ezen sorok mögött egy jegyes-kurzus résztvevőinek rendezett lelkinap tapasztalata. A nagyvárosi jegyes-tanfolyam előadásait még a vizsgaidőszakban is nagyszámban látogató fiataloknak mindössze a legbátrabb 10%-a vett részt egy szombati félnapos, reggel 9-től du. 3-ig „lelkigyakorlatos" találkozóján. A lelkinap megrendezése annyiban tért el az egyházunkban hagyományosan megszokott formáktól, amennyiben megkísérelte a résztvevők tevékeny együttcselekvését elősegíteni. Ez alkalommal tehát nem egy előadó egyszemélyes elmélkedési pontjai és a nyomukban folytatott egyéni elmélkedések domináltak, hanem az előterjesztett szempontok nyomán a csoportdina- miakai formákban folyó feldolgozás és elmélyedés. Mindez ugyanakkor meglehetősen személyesen, és időt hagyva az egyéni átgondolásra, „megimádkozásra" is. Tény, hogy a félnapos együttlét felszabadítóan és megerősítően hatott valamennyi résztvevőre. —A téma-tervezet ez volt: 9 óra: tertia, elmélkedési pontok, csend. —10 óra: Együttcselekvés, megbeszéléssel. — 11 óra: Csoportbeszélgetés, összegzés. — 12 óra: Úrangyala, összeadott agapé teával. —13 óra: Bűnbánati liturgia. — 13 óra: Közös asztal az Úrral: szentmise. —13 óra: Áldásoddal megyünk... — A gyakorlatban ugyan bizonyos fokig módosították a résztvevők a programot, — a jelentkező igényeknek megfelelően —> mégis a nap „lüktetése", ritmusa nagyjából a tervezett maradt. Milyen háttérjelenségek hatottak erre a rendezési formára és milyen párhuzamos jelenségek látszanak igazolni azt? a) Egy nemrégiben hazánkban járt osztrák házaspár sokévi kísérletük eredményeit adták át a hazai jegyesoktató házaspárok egyik csoportjának. A vendégelőadók azzal kezdték szolgálatukat, hogy minden egyes résztvevőnek adtak egy-egy fénymásolt képet — életképet —, s rövid elmélkedési idő után mindenkivel elmondatták választása indoklását. A kialakult testvéri légkörben ez nem nyilvános tesztelésként hatott, hanem mélyről fakadó személyes bemutatkozásnak. Átadtak még egy kérdőívet is, amely a keresztény házasságkötés vállalásának elégséges és elégtelen szempontjait tartalmazta, 247
